Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 II. NÉPFŐISKOLÁK ÉS SZABADISKOLÁK SZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE

fentebb szó esett, érdeklődési körünkbe tolják Finnországot. Az oroszokkal való kapcsolataink kimélyítésének útján pedig eljuthatunk a Szovjetunió területén lakó rokon népeinkhez is - hogy ezeknek kultúrájával, zenéjével való foglalkozás nélkül saját népi kultúránknak nem egy kérdése megfejthetetlen, az nyilvánvaló. Itt megintcsak utalnunk kell arra, hogy Népegyetemünk munkaágainak munkája szükségképp kiegészíti egymást s összefonódik egymással: saját népiségünknek megértéséhez az egyik fontos kulcsot pl. épp ez az intézet, a szomszédokkal, a „tej testvérekkel" s a rokon népekkel foglalkozó intézet fogja nyújtani a többi munkaágnál. 10. Agronómképző intézet A földosztás nagy műve után még hátra van a tagosítás feladata, ami a belterjes művelésnek, a gazdag parasztok Kertmagyarországának elengedhetetlen előfeltétele. Ennek a nagy munkának az elvégzéséhez a Műegyetem belátható időn belül aligha tud megfelelő mennyiségben képzett szakembereket állítani rendelkezésre, márpedig ezt a feladatot nem lehet ad Graecas kalendas halogatni. A pataki főiskola eddig meglevő intézményeinek - angol és humán ágazatú gimnázium, tanítóképző, teológia és népfőiskola - hálózatát már régóta egy újabb taggal akarja bővíteni, a megvalósulás előtt álló szándékunk egy mezőgazdasági középiskola szervezése. Ez az iskola képezné mintegy alapjait a Népegyetem kebelében felállítandó agronómképző [sic!] intézetnek is, amit ha más körülmények között talán nem is gondoltunk volna a népegyetemi munka szervesen hozzátartozó ágazatának, ma a fentebb vázolt szükségesség hatása alatt okvetlenül megvalósítandónak tartunk. E munkaág feladata lenne, hogy parasztságunk erre való fiaiból - volt népfőiskolásokból, a téli gazdasági tanfolyamok ezüstkalászos és aranykalászos gazdáiból stb. - olyan szakképzési agronómusokat neveljen ki, akik a tagosítás nagy feladatát saját falujuk vagy környező tájak körében meg tudnák oldani. Természetesen a képzés nem korlátozódna csupán a megfelelő földmérési és talajismereti tudás elsajátítására, hanem igyekeznék agronómusainkat az egész mezőgazdasági termelésbe oly átfogó szempontú ismeretek birtokába juttatni, hogy a tervezett falusi termelési bizottságokon, a helyi szövetkezetekben vagy parasztságunk egyéb gazdasági egyesülésein és szervezetein át községük egész termelését megfelelőképp irányítani vagy legalábbis befolyásolni tudják. S épp ezért nem mindegy az, hogy ez az agronómusképzés egy-egy technikai szakintézetnek a falutól s néptől idegen légkörében, vagy pedig tervezett Népegyetemünknek minden más ágazatában is a néppel foglalkozó, a nép felé mutató univerzitásában történnék meg. Mint egyéb munkaágainknál, úgy itt is a munkaközösségek munkája átnyúlik, összefonódik egymással, s agronómusainkat a népi kultúra, a szövetkezeti kérdések, szociálpolitikai problémák területén is tájékoztatva bocsátanánk útjukra. Szinte azt mondhatnók, hogy itt az előbbi részekben már vázolt tájtervezés és tájszervezés megvalósítására s a távoli cél szemmel tartásával nevelnénk speciális képzettségű munkaerőket. Eddigi tapasztalataink e téren igen jó ígéretekkel kecsegtetnek: hajdani népfőiskolásaink közül több, eladdig csupán hat elemi képesítésű parasztifjú, az itt nyert indítások alapján elvégezve a téli gazdasági iskolát, nemsokára egyetemi képzettséghez kötött hatáskört töltött be kitűnő eredménnyel, s vált vidékünk kitűnő gazdasági szakemberévé. Népegyetemünk itt felvázolt tíz munkaágával semmikép sem képezne mereven elhatárolt intézményt, hanem, ha a mindennapi élet olyan feladatokat állítana elénk, amelyeknek tanulmányozására, vag> amelyeknek megoldására átmenetileg vagy véglegesen egy újabb munkaágazat beiktatása látszanék szükségesnek, természetes, hogy e munkaágazat megszervezését s a feladat munkálását a Népegyetem mindig igen szívesen vállalná. Például, ha a jövőben is szükségesnek látszanék, hogy közigazgatásunkal a népnek e célra külön tanfolyamokon átképzett fiai vegyék kezükbe, ily átképző tanfolyamok vezetését s az ezzel felmerülő kérdéseknek - a közigazgatás egyszerűsítése, közérthető magyar közigazgatási nyelv megteremtése stb. - tanulmányozását a Népegyetem egy idevágó munkaágazat szervezésével szintén elvégezhetné. IV Nevelők; A Népegyetem minden munkaágához legalább egy állandó vezető szükséges. A nevelők nemcsak szakemberek kell hogy legyenek, hanem közösségi beállítottságú személyiségek, akikben ez az adottság is kell hogy biztosítsa a hallgatókkal való lelki összetartozást és egybefonódást. Mivel egyik célunk az universitas professorum et studiosorum megteremtése, az, hogy a munkaágak vezetői if éljenek, magától értetődő feltétel, hiszen mi ennél többet várunk tőlük, azt, hogy szinte egész életüket egyéniségünket erre a munkára tegyék fel. A Népegyetemen nem „előadások" folynak, amit az elő adó megtart s utána dolgát végezve távozik, hanem itt munkaágakról, munkaközösségekről van szó