Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

Bevezető

A VKM közvetlen felügyelete alatt már a felszabadulás előtt is működtek népkönyvtárak. 1944-ben a falvakban 3500 ilyen könyvtár volt félmilliós könyvállománnyal. A háború idején ez a könyvtári hálózat jórészt megsemmisült, a megmaradt könyvállomány tartalmában nem volt alkalmas az új demokratikus művelődési igények kielégítésére.

80 A VKM 1945-ben a népkönyvtári ügyek irányítására könyvtári osztályt hozott létre. A könyvállomány felülvizsgálata után megindult a munka a népkönyvtárak újjászervezésére. A VKM 1946. januári rendelete a népkönyvtárak felfrissítéséhez és gyarapításához engedélyezte az egyszeri könyvcserét, és a könyvtárak gyarapítására felhívta a helyi szabadművelődési tanácsok figyelmét. A minisztérium kilátásba helyezte, hogy a helyi szabadművelődési tanácsnak népkönyvtárat adományoz abban az esetben, ha a helyi erőforrásokból jelentős mértékű gyarapítást hajtanak végre. A VKM tulajdonában levő könyvtárakat 1946-ban a helyi művelődési tanácsok gondozásába adta át.

81 A későbbi időben a minisztérium még jelentősebb erőfeszítéseket fejtett ki a népkönyvtárak anyagának gyarapítására. A szabadművelődési felügyelőségek mellett külön könyvtárakat hoztak létre, a helyi könyvvásárlásokat pedig ajánlásokkal és könyvismertetésekkel segítették. A minisztérium és a Népi Művelődési Intézet

82 emellett 100 kötetes vándorkönyvtárakat (könyvládákat) is létesített, ezeket a falvak, tanyaközpontok számára kölcsönözték. 1947—1948-ban 600 ilyen vándorkönyvtár volt a szabadművelődési felügyelőségek irányítása alatt. 1948-ban tervezték meg az új könyvtári hálózatot, ekkor 10 körzeti könyvtár szervezését vették tervbe a helyi könyvtárak állományának kialakítására és a könyvállomány folyamatos fejlesztésére és cseréjére. A központok kiépítése 1949 januárjában kezdődött el. Egy 1949 májusában kelt beszámoló szerint már 7 helyen folyamatban volt az új központok kialakítása, és 99 helyen új helyi könyvtárakat is létesítettek. A körzeti könyvtárakba 1949 júniusáig 35 000 könyvet szállítottak ki, és ezekből 50—200 kötetes helyi könyvtárakat küldtek ki a falvakba. Az előző évben 400 községben 12 000 olvasóval működtek vándorkönyvtárak s az olvasók egy év alatt 60 000 könyvet kölcsönöztek ki. Megkezdődött az új könyvtári hálózat dolgozóinak tanfolyami kiképzése is. Az olvasási kedv fokozására a tömegszervezetek bevonásával író-olvasó találkozókat szerveztek. így került sor többek között Békésen Darvas József, Biharugrán Szabó Pál, Gyöngyösön Zelk Zoltán, a Debreceni Vagongyárban Illyés Gyula meghívására, és az író-olvasó találkozókon a szerzők egy-egy művének megbeszélésére, mint arról egy későbbi jelentés beszámol.

83 A pártok, az állami szervek olyan rendezvényeket szerveztek, ahol a korabeli közönség találkozhatott kiváló írókkal, művészekkel, hiszen az MKP, az SZDP és az NPP, de még az egyházak is gyakran éltek azzal, hogy az eszmei vagy szervezeti vonzáskörükhöz tartozó kiváló művészeket vidékre vagy üzemekbe vigyék. Ilyen jellegű volt a „Demokrácia kultúrnapjai" című, a kormányzat által szervezett sorozat is. Ez az ünnepségsorozat, mely Kiskőrösön 1848. január elsejével vette kezdetét, már túlmutatott a szabadművelődési tevékenységen, azonban azzal szerves egységben valósult meg. A centenárium megünneplésére az egész ország készült. Az ifjúsági szervezetek akcióit a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa egyeztette és koordinálta, a pártok, politikai szervezetek országos és helyi akcióit az Országos Nemzeti Bizottság és a helyi nemzeti bizottságok egyeztették. A 48-as Országos Kultúrverseny rendezésében részt vett a Dolgozók Kulturális Szövetsége, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa, a Magyar Művelődési Egyesületek Országos Központja és az Országos 48-as Ifjúsági Bizottság is. Állami vonalon a tervbevett ünnepi rendezvények koordinálását a Tájékoztatási Minisztérium látta el. A centenárium évében nemcsak ismeretterjesztő és egyéb kulturális tevékenység, hanem kiterjedt társadalmimunka-mozgalom is volt: a 48-as emlékek felkutatása, 1848 kimagasló személyiségeinek szülőhelyein emlékmúzeumok szervezése, a 48-as események színhelyein emléktáblák elhelyezése, továbbá társadalmi összefogással kultúrházak, könyvtárak létesítése, emlékparkok, sportpályák kialakítása kezdődött meg, mindenfelé társadalmi munkában folyt az iskolák, templomok rendbehozása stb. Az egész évre kiterjedő ünnepségsorozatot kétéves előkészítő munka előzte meg. A levéltári iratok sokasága bizonyítja 1848 megünneplésének nagy mozgósító erejét, az állami szervek és a társadalmi szervezetek sokoldalú tevékenységét. Goda Gábor, Budapest székesfőváros kulturális ügyosztályának helyettes vezetője az 1948—1949-es emlékév programját a rádió részére a következőképpen kommentálta: „Március 15-én kiállítás nyílik a Nemzeti Múzeumban. A szabadságharc teljes anyagát fogjuk bemutatni. Ehhez kapcsolódik a magyar forradalmak történelmi kiállítása, amely bizonyítani fogja, hogy a magyar nép történetén miként vonult keresztül a szabadságmozgalmak folyamata. Az Iparművészeti Múzeumban gondoljuk megrendezni e kiállítást: Dózsa, az erdélyi szabadságharcok, Rákóczi, Thököly, Martinovics, Kossuth tervei, a magyar munkásmozgalom története, a magyar forradalom és ellenforradalom és a Szovjetunió által történt felszabadítás történetének anyagát akarjuk ismertetni. Bemutatjuk a székesfőváros