Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 II. NÉPFŐISKOLÁK ÉS SZABADISKOLÁK SZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE

vannak Sárospatakon. Iskolaközpont a legfontosabb iskolatípusokkal (teológia, tanítóképző, gimnázium, polgári, tervezett mezőgazdasági középiskola stb.), sajátos színes szellemiségű, nagyrészt faluról jött diákanyaggal. Sárospatak a Felvidék szellemi végvára, a zenei folklór szempontjából értékes terület központjában (Bodrogköz ősi világa, Hegyköz, Hegyalja), a népi irányú kulturális munkásság jelentős tradícióival, hiszen ez a munkásság jellemzi legerőteljesebben a főiskola szellemi képét. A Népegyetem népzenei munkaágában a tudományos kutatás a legélénkebb gyakorlati tevékenységgel párosulna, a következő hármas feladatkör munkálásában: 1. népzenegyűjtés, 2. feldolgozás, 3. terjesztés. Egyenként véve a feladatköröket: /. A gyűjtés. Ennek munkáját sohasem lehet lezártnak tekinteni. Minél teljesebbnek látszik a már felgyújtott népdalkincs, annál több kérdés vár tisztázásra a gyűjtött anyaggal kapcsolatban. Alaposabb vizsgálatra vár a népi előadásmód problémája (tempó, hangszín, hangsúly, dinamika stb.), a zene a közösség életében, a népi hangszerek, az egyéni és társas zene ügye, a nép énektechnikája, hallása, emlékezete stb. (Mindeme szempontokat részletesen 1. Kodály Zoltán: A magyar népzene. Bpest. 1937.) A sárospataki gyűjtőmunka legsürgősebb feladatának azt tekintenék, hogy az új városi nótának (Balázs, Murgács stb.) és slágernek a nép zenéjére gyakorolt hatása, a kettő viszonya lehető legtüzetesebb vizsgálat tárgyává tétessék. Munkaágunk már a gyűjtés tekintetében is a legszorosabb kapcsolatba kerülne a pataki diákság arra alkalmas tagjaival, a zenei képzések iránt különösebb érdeklődést tanúsító falusi diákokat (tanítójelöltek, teológusok, gimnazisták) bevonná a gyűjtés előmunkálataiba. Ezek a diákok végeznék el azokat az adatgyűjtéseket és tájékoztató előmunkálatokat, amelyeknek birtokában a gyűjtés a helyszínen - immár határozott céllal és előkészítve - megindulhatna. A diákság bevonása ebbe a munkába s még inkább a terjesztés munkájába, az ilyen irányú munkaközösségek megteremtése, vagyis a népegyetem szoros együttműködése e téren az egyes iskolák ifjúságával olyan tény lenne, melynek pedagógiai jelentősége nyilvánvaló. //. A feldolgozás. A gyűjtés eredményei a központban feldolgozásra kerülnek. Ez tudományos munka, melynek során a gyűjtés és megfigyelés eredményei a belőle levont következtetésekkel, rendszerbe foglalással, kritikai megállapításokkal együtt összefoglaltatnak. A feldolgozáshoz már tudományos segédeszközökre van szükség. (A zenefolklór magyar és külföldi irodalmát magában foglaló könyvtár, hazai és külföldi népi dalgyűjtemények, kottatár stb.: ezekre a tudományos segédeszközökre a feldolgozáshoz már szükség van.) E munka legfontosabb feladata Kodály Zoltán szerint: ,,A dallamok eredetének, összefüggéseinek kutatása, részint más népek folklóranyagában, részint a nemzettörténeti emlékekben." Az az akadály, amire Kodály 1937-ben utal, miszerint: „A minket leginkább érdeklő keleti rokonnépek tudományos értékű gyűjteményeire alkalmasint még soká kell várnunk", ma már elhárult, s remélhetjük, hogy a tudományos gyűjtemények - melyektől oly szép eredmények várhatók az összehasonlító népzenetudomány számára - rövidesen hozzáférhetők lesznek. A gyűjtés és feldolgozás kutatómunkája nem csupán elvont, teoretikus kérdésekre irányulna, hanem a Népegyetem gondolatköréhez simulva elsősorban olyan problémakörbe kapcsolódnék, amelynek feltárása a terjesztés gyakorlati munkáját is befolyásolná. Gondolunk itt pl. a nép körében élő sláger kérdésének alapos tanulmányozására, ami megszabná azután - a zenei kártevés mértékéhez képest a védekező gyakorlati munka helyét, eszközeit és sürgősségét. A gyűjtés és feldolgozás legfontosabb eredménye a munkaközösség folyóiratában látnának napvilágot. A zenei folklórral foglalkozó szaklapunk a múltban egyáltalában nem volt. Egy ilyen közlöny nemcsak a magyar népzenetudomány ügyét szolgálná hatékonyan, hanem mellékleteivel, olcsó kiadványaival, népdalfüzeteivel a terjesztés, a zenei értékcsere gyakorlati munkáját is elősegítené. ///. A terjesztés. Ez a munka Sárospatakon már több irányban megindult és folyt az elmúlt évtized alatt. Munkaágunk ezt a munkát rendszeresebbé, mélyebbé, állandóbbá tenné a maga fiatal, friss munkaerejével és munkacsoportjaival. A terjesztés munkája részint a falu, részint a város felé irányul. (Itt hangsúlyoznunk kell, hogy „város" alatt elsősorban a város széli munkásrétegekre gondolunk.) A) A falumunka ágai: 1. Regősmunka. E munka már évtized óta jól bevált úton haladna tovább. Munkaágunk hallgatóiból alakuló munkacsoportok vagy csoportok mellett a pataki iskolák regőscsoportjai is az eddigi módon dolgoznának, de most már a Népegyetem munkaterve szerint. Az iskolák és a Népegyetem közötti kapcsolatot az iskolák zenetanárai jelentenék zenei vonatkozásban. A regősmunka nem jelentene a diákok számára semmi túlterhelést, ha az iskolai énekkarok évenkénti műsortervezetében a regősműsorok szempontjait is figyelembe veszik a szaktanárok. A kiszállásokat zenei munkaágunk szervezné meg.