Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 II. NÉPFŐISKOLÁK ÉS SZABADISKOLÁK SZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE

2. Zenei népművelő előadások. Hanglemezekkel, s ha lehet, élő zenével illusztrálnánk. Ezeket az előadásokat hallgatóink tartanák, színesen, népszerűen ismertetve és megszólaltatva a falu számára a magyar és európai műzene arra való értékeit. Elmaradhatatlan az előadások második részében a közös népdalének is, éppúgy mint a regősműsorokon. 3. A népfőiskolák énekóráin munkaágunk hallgatói mint előadók, oktatók is szolgálnának. 4. A falusi énekkarok ügyét is szolgálná minden eszközzel munkaágunk. Legsürgősebb feladatok: a dalárdák átalakítása vegyeskarokká, jó művek eljuttatása a faluba, karvezető-tanfolyamok rendezése, énekkari találkozók szervezése. B) Falu és város ünnepi találkozását jelentik a néphangversenyek, azon az úton továbbhaladva, amelyen Sárospatakon elindultunk. E néphangversenyeket a Népegyetem rendezné. C) A város zenei tudatának, zeneéletének s egyszersmind a zenei közízlés emelésének ügyét szolgálnák: 1. a nyilvános népdalórák, 2. zenei előadássorozatok, zenei bemutatásokkal, a zenehallgatás ábécéjétől kezdve népszerű zenetörténeti ciklusokig. A terjesztés munkája a népi zene határain túlmenőleg az európai zene perspektívája felé is nyitogatja a szemeket; a néphangversenyek célkitűzései és eddigi műsorai is ezt az elgondolást mutatják. A népegyetem zenei munkaágának hallgatói. Munkaágunk munkaközösségében való aktív részvételét, vagyis a rendes hallgatóul való felvételt nem lehet zenei előképzettséghez kötni. A felvételnél döntő a természetes zenei tehetség, intelligencia és a munkakészség teljes és önkéntes odaszánása a folklór ügyének. 1. A munkaközösség tagjainak sorában elsősorban számítunk a népfőiskolákon kiválasztott falusi zenei tehetségekre. A tehetségkutatást zenei térre is országosan ki kell terjeszteni, erre egyelőre a legjobb alkalmakat a népfőiskolák nyújtják. 2. Számítunk a falusi értelmiség most végzett fiatal tagjaira, elsősorban az iskolából most kikerült ifjú tanítókra, végzett teológusokra, jegyzői pályára készülő ifjakra, tanárjelöltekre stb. 3. Számítunk arra, hogy a közoktatásügyi kormányzat lehetővé teszi, hogy a zeneművészeti főiskola utolsó éves középiskolai ének- és zenetanár jelöltjei és zeneszerzői tanulmányaik végleges befejezése előtt (esetleg után) egy vagy két gyakorlati félévet töltsenek a Népegyetem zenei munkaközösségében. Zenei decentralizációnk életbevágó ügye ez! A vidéki élettől irtózó, a magyar népzenét, a magyar zenei anyanyelvet csak nyomtatásból ismerő, egészségtelenül a fővárosba tömörülő s ahhoz körömszakadtáig ragaszkodó muzsikusgárdával sohasem fogjuk a decentralizációt elérni! Kollégiumok A zeneművészeti főiskolai hallgatók kivételével a többi hallgatók számára kötelező kollégiumok szolgálnák zenei alap- vagy továbbképzési ügyet. Ezek a kollégiumok lennének: 1. alap- vagy továbbképzés valamely hangszeren; 2. zenetan; 3. egyetemes zenetörténet; 4. magyar zenetörténet; 5. magyar népzene; 6. társas ének és társas zene; 7. énekkar szervezés és vezetés. Munkamódszer Mindenki maga határozná meg azt a kutatási területet és problémát, amellyel foglalkozni kíván. A tudományos kutatás, gyűjtés- és feldolgozás és publikálás munkája elsősorban a Zeneművészeti Főiskoláról jövő hallgatókra várna, a többi hallgatók inkább a gyakorlati munka, a terjesztés területén dolgoznának. (Természetesen ez nem zárja ki az arra való tehetségek kutató és feldolgozó munkáját.) A gyakorlati munka végzése előre megállapított munkaterv alapján, munkaközösségekben történik. Segédeszközök Munkaágunk sikeres működésének elengedhetetlen feltétele, hogy a szükséges segédeszközök rendelkezésre álljanak. Ezek: 1. Szakkönyvtár a zene folklór magyar és külföldi irodalmával és gyűjteményeivel. 2. Fonográf. 3. Hanglemezgyűjtemény, amely tartalmazza az összes népi hanglemez mellett a magyar és európai műzene standard értékeit. Hadd végezzük Kodály Zoltán szavaival: „A néphagyomány nem töltötte be rendeltetését azáltal, hogy a nép zeneéletét ellátta. Meg van benne magja, terve egy nagy nemzeti zenekultúrának. Ennek kifejlesztése, teljessé tétele a művelt réteg dolga. De csak a néppel való lelki egységben lesz rá ereje, hogy nemzetté lehessünk, előbb újra-meg újra néppé kell lennünk!" 3. Táj- és népkutató intézet A táj- és népkutató intézet gondolatának már jelentős múltja van: Teleki Pál kezdeményezésére annak idején Budapesten megalakult az Országos Táj- és Népkutató Intézet, mely fennállásának rövid néhány esztendeje alatt is értékes munkát végzett. Főiskolánkban még ezt megelőzően elkezdődött ha-