Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

Bevezető

„Ennek biztosítása a helyi vezetők erejét meghaladta, a munkával még ismeretlen és bizalmatlan résztvevők pedig egyelőre nem hoznak anyagi áldozatot."

66 A szevileni szabadművelődési felügyelő beszámolt arról, hogy a „a szervezkedés nagyon nehezen ment, mert semmi anyagi tőkénk nem volt, a szabadművelődési felügyelőség sem működött, s így teljesen a parasztság adományaira szorultunk. Az a reményünk, hogy a műkedvelő előadások bevételeiből fedezzük kiadásainkat, megbukott, mert a színtársulat megérkezése miatt a város területén műkedvelő előadásokat tartani nem volt szabad."

67 Gyopárhalmán is a tárgyi feltételek hiánya akadályozta a szabadiskola megindítását. „A tanfolyam a téli hónapokra esett. Pénzünk sem tüzelőre, sem arra nem volt, hogy külön termet béreljünk."

08 Gibárton „rádió, vetítőgép, népkönyvtár egyáltalán nem, vagy csak kismértékben áll rendelkezésre"

69 -jelentette a szabadművelődési ügyvezető -, „mindenfajta tanfolyam és műkedvelő előadás óriási problémája, hogy nincs kultúrház... A másik a rádió és az újság hiánya. Nagy az érdeklődés mind a belső, mind a külső ügyek iránt. Óriási mértékben lehet rádióval és újsággal növelni az érdeklődést. Jó szolgálatot tenne egy könyvtár is, amiben ki-ki megtalálná az őt érdeklő dolgokat."

70 Kétyről is azt jelentették, hogy igen nagy nehézséget okoz a szabadművelődési előadások és színdarabok megrendezésében a kultúrterem hiánya.

71 Zemplén megyében 1946—1947-ben 31 szabadiskolát szerveztek, de 5 községben tüzelőanyag hiánya miatt nem tudták befejezni a tanfolyamot.

72 Győrben a tanítás menetében szintén zökkenőket okozott a szigorú és szokatlanul hosszúra nyúlt tél, nem kevésbé a nagyfokú tüzelőhiány, a ruhátlanság.

73 Mindenütt igen komoly akadályokat okoztak az anyagi nehézségek. A Horthy-rendszertől örökölt kulturális elmaradottság felszámolásának egyik legnagyobb gátja éppen a tárgyi feltételek teljes hiánya volt. A munkásmozgalomban valamivel kedvezőbb volt a helyzet, mert a legális SZDP, a szakszervezetek munkásotthonokat építettek a nagyobb városokban, ahol viszonylag gazdag könyvtár, rádió és egyéb, a kulturálódáshoz, művelődéshez, szakmai továbbképzéshez, elméleti fejlődéshez a legszükségesebb eszközök megtalálhatóak voltak. A munkások kulturálódásával foglalkozó állami, helyi közigazgatási szerveknél azonban szinte teljesen hiányoztak e munka anyagi feltételei, s így elsősorban a társadalmi segélyre, különböző egyletekre támaszkodtak. A felszabadulás után feltörő szellemi-kulturális igényeket tehát mostoha körülmények között kellett kielégíteni. Mégis, azokon a helyeken, ahol a felkínált művelődési alkalmak és lehetőségek a lakosság igényével találkoztak, megtalálták a módját a gondok megoldására. így például a minisztérium egyik jelentése szerint a bihartordai népfőiskola megszervezése a járási főjegyző, a helyi gyógyszerész és a segédjegyző munkájának volt köszönhető. „A sárréti mesterek ingyen javították a kastélyt, a parasztok kilónként adogatták össze a népfőiskolához szükséges élelmet."

74 Bakonyszentlászlón „a tél folyamán az MKP, a MADISZ, valamint az evangélikus ifjúság színdarabokat rendezett, melynek bevételéből a felügyelőség részére is átutaltak. Ebből az összegből fedeztük a tanfolyam fűtési és villanyköltségét, vettünk körbélyegzőt, és irodacikkeket vásároltunk."

75 Jászberényben a város polgármestere beszámolt arról, hogy a városi elöljáróság minden tőle telhető támogatást megad a szabad művelődésnek. „Szabadegyetemet szerveztek, a szabadegyetem mellett működő olvasóteremnek fűtést, világítást biztosítottak a Molnárok Szakszervezetében. Újságok és folyóiratok olvasására, a rádió ésszerű hallgatására nevelik az olvasóterem iparos és földműves hallgatóit."

76 Veszei-hídon az intemátussal egybekötött szabadiskoláról, a tanítás menetének és az internátus működésének megfigyelésére kiküldött szabadművelődési előadó azt jelentette, hogy a tanítás és az internátus kifogástalan. „Az egyetlen, de annál nagyobb nehézség, az iskolának nincs saját felszerelése és a szervezőknek mindent kölcsön kell kérniök."

77 1946-ban a Munkás Kultúrszövétség is szóvá tette a miniszterhez írt beadványában működési feltételeinek szűkösségét, és nehezményezte, hogy másfél éves eredményes működése alatt a kormányzattól semmiféle anyagi támogatást nem kapott, „jóllehet a magyar dolgozók kulturális fejlődése érdekében és nevelése céljából számos képzőművészeti iskolát, munkás-dalos és karnagy képzőt, zeneiskolát szerveztek meg". A Munkás Kultúrszövetség heti kétszeri rádióelőadással is szolgálta a dolgozók kulturális felemelését, és már 1945 nyarán és decemberében színjátszóversenyeket rendezett, majd saját erőből számos pályadíjat tűzött ki munkásírók és művészek számára.

78 A felsőpetényi községi szabadművelődési tanács négy párthoz tartozó tagjai 1946 decemberében elhatározták: saját pártjaik országos vezetőségéhez fordulnak azzal a kéréssel, hogy igen szerény népkönyvtáruk fejlesztését könyvek ajándékozásával segítsék elő.

79 A sokrétű szabadművelődési munka jelentős részét képezte a népkönyvtári hálózat újbóli kiépítése.