Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 I. A SZABADMŰVELŐDÉS SZERVEZETÉNEK KIALAKÍTÁSA

telén voltát, most már a jövő felé fordulva gyakorlatilag célravezetőbb irányt és utat jelöljön ki felügyelői hivatalainak munkássága, de a főosztály számára is. A munkatervnek megfelelően a tanfolyam anyaga mindkét csoportban ugyanaz volt, ugyanazokkal az előadókkal. így végzett anyagot mindkét csoportra egyaránt kell érteni. I. nap. Tekintettel arra, hogy művelődéspolitikánk szorosan bele van ágyazva abba a politikai programba, amelynek sodra immár a szabadművelődési munka szektorát sem hagyhatja tekinteten kívül, elsősorban is politikai tájékoztatást kellett nyújtanunk a hallgatóságnak. Kovács Máté államtitkár úr világpolitikai távlatokat nyitó előadása, valamint Mód Aladár orsz.-gy. képviselő úrnak az utóbbi száz esztendő magyar történetét, az ország felszabadulásával kapcsolatos demokratikus átalakulását, valamint a legutóbbi napok egységesítése felé haladó és gyors ütemű változásait áttekintő tájékoztatása világossá tette előttünk azt a politikai helyzetet, amelybe munkánkkal be kell illeszkednünk, s amelyben a politikai és kulturális munkának támogatniuk kell egymást a klerikális reakcióval szemben. II. nap. „A szó érvénye a megértés" elvének jegyében a második napon E. Kovács Kálmán író, a kívülálló ember, a hivatali munkát kívülről figyelő és értékelő társadalom nevében tette mérlegre munkánkat, amikor elismerve a főosztály és a felügyelői hivatalok úttörő munkáját, megfelelő személyi és anyagi erők híján átütő siker nélkül vergődő törekvéseit, mégis rámutatott azokra az elvi hibákra, amelyek a hivatalok erőfeszítéseit hiábavalókká tették. Gombos Ferencnek, Karácsony Sándornak és másoknak a Szabadnevelésben, az Új Szántásban, valamint a szabadművelődési rendeletekben lefektetett elvi alapjaiig nyúlt vissza. Rámutatott arra, hogy az az elv, mely szerint a szabad művelődés, a társadalom öntevékenysége okozta azt, hogy munkánk 5 millió helyett mindössze 500 ezer főnyi felnőtt lakosságot vont hatáskörébe. A viszonylag kis szám azonban ugyanakkor a koalíció minden színének szabad kifutásában tartalmilag vegyes értékű, sok helyütt kétes értékű műveltségi anyagot kapott. Csupán balanszírozását vállalva a felszabadulás után éledni kezdő kulturális igényeknek s annak határozott irányítását mellőzve, nem tudta a magyar tömegeket olyan művelődési anyaggal feltölteni, hogy népünk a politikai előhaladás dinamikájával párhuzamosan műveltségében is elérje jogainak magaslatát. Természettudományos és szociológiai nevelés helyett főként a művészi nevelésre vetve a súlyt, olyan romantikába tévedt, amely a központ elgondolásaitól esetleg messze tévelyedve a perifériákon népi alapokról magas művészet felé emelkedő út helyett homokba futó népieskedésbe fulladt. Hogy népünk kulturális vonalon való megközelítése és emelkedéshez segítése milyen eszközökkel, módszerekkel volna sikeresebb, arra vonatkozólag a szabad művelődés eddigi három esztendeje tanulságokkal szolgálhatott. Tudományos intézet híján az Országos Szab. Műv. Tanácsra vár e tanulságoknak módszertanba való összefoglalása. - Az eddigiek alapján nyilvánvaló, hogy a központ és központok részéről erősebben összefogó és irányító munkára van szükség, a népi romantika túlzásait lenyesve egy tudományos világnézetet kialakító természettudományi nevelés előtérbe helyezésére, egy, a politikai élet fejlesztését elősegítő szociológiai tömegnevelés megindítására. III. nap. Kerékgyártó Elemér, áttérve az első két nap elvi tájékoztatásai után a megvalósítás munkájának gyakorlatára, az I. ügyosztály érdekkörébe eső személyi, jogi, szervezési és költségvetési kérdéseket ismertette. A szervezést illetőleg a haladó szellemű tömegszervezetekkel való együttműködést, sőt a bennük való dolgozást, hiányuk esetén a megszervezésükben való segédkezést ajánlotta a munkatársaknak, hangsúlyozva, hogy az értelmi és érzelmi nevelés csak a szervezett egységekbe folyó munkában válik magatartás-alakító tényezővé. Előadását Kisasszondy Kázmér és Kollár Ferenc ügyosztályi előadók gyakorlati tájékoztatásai egészítették ki. IV. nap. Szathmáry Lajos a II. ügyosztály munkakörében az oktatási tevékenység eddigi kereteit tette mérlegre, viszonyítva egyrészt népünk műveltségi viszonyaiból folyó igényeihez, valamint ahhoz a kultúranyaghoz, amelynek terjesztését közérdekből mi a központban fontosnak látunk. Megállapította, hogy az analfabétizmus fokozatos felszámolása közben munkánknak kétirányúnak kell lennie. Elsősorban is igényt kell támasztania ott, ahol nincs, s ahol aztán van, ott a még nem specializálódott általános érdeklődésű helyi tömegnek a nagymértékben eddig humánórákkal tömött előadássorozatok és tanfolyamok helyett a helyes politikai tájékozódást elősegítő társadalomtudományi, tudományos világnézet kialakulását elősegítő természettudományi és kézzel fogható hasznú szakmai ismereteket kell helyes arányban kevert sorozatokban a külöböző művelődési alkalmakon nyújtanunk. így a helyi általános igények kielégülnek. Azokat az egyeseket viszont, akik további részlet- és szakismeretekre vágyódnak, kiemelve falubeli vagy üzembeli elszigeteltségükből, népfőiskolákba kell összegyűjteni, ahol ez az érdeklődőbb élcsapat a közösségi életben, huzamosabb internátusi nevelés közben szociális érzékű, célú és törekvésű munkatársi gárdává nevelődik. A népfőiskola így, kiemelkedve öncélúságából, leendő munkatársaink iskolájává válik. A vármegyénkint megszervezendő egy népfőiskola így a szabadművelődési munka tájközpontjává lesz.