Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 I. A SZABADMŰVELŐDÉS SZERVEZETÉNEK KIALAKÍTÁSA

V. nap. K. Nagy István a III. ügyosztály érdekkörében mozogva elsősorban a kultúra fogalmának a meghatározását végezte el úgy, hogy a marxista kultúrpolitikának megfelelően a technikai jellegű, civilizatórikus [sic] érdekű ismereteket is a kultúra rangjára emelte, ugyanakkor hangsúlyozta a metafizikai spekulációkban való elködösödés kártékony voltát, különösen a mi kultúraterjesztésünk területén. Segített tisztázni a nézeteket a transzcendens és materialista világszemlélet körül, s a magas és mély kultúra félreértésekből származó szembeállításának veszedelmeire is rámutatott. A részletekre vonatkozóan a szórakoztatva nevelő munka során felhasználható kultúralkalmak rendezésének kérdéseit vette elő, és rámutatott a szokványos hibákra, és irányt mutatott a helyes rendezésre. Vidács Aladár és Tárnok János üo. előadók a filmoktatás lehetőségeit ismertették. VI. nap. Gombos Ferenc, majd őt követőleg Kovács Máté államtitkár úr összefoglalták az elhangzottakat, figyelembe véve az előzőleg elhangzott vallomásokat a résztvevők részéről. Megállapítást nyert az értekezlet határkő jellege. A szabad művelődés eddig a koalíciós kormányzati elv szerint engedte és segítette kibontakozni a társadalom művelődésre irányuló munkáját. Miután azonban mostanra a politikai élet odáig fejlődött, hogy az eddig egymás ellen feszülő erők egyirányú beállításával a magyar társadalom élete egyértelműbben haladhat a meggyorsult tempójú szocialista fejlődés irányában, határozottabb és dinamikusabb irányítással a szabad művelődés munkájának is fel kell fejlődnie a politikai fejlődés során elért vonalba. A népi demokrácia útján és harci küzdelmében a politika és népünk művelése egymást támogató munkaágakká váltak. A délelőtti előadásokat megbeszélések követték. A hozzászólások véleményem szerint nem fedték egészen a hallgatóság közvéleményét. A politikai életben és kultúrpolitikai életben beállott változások és ezek tempója hozzáfejlődés nélkül találta a hallgatók tömegét. A hozzászólók közül az élelmesebbek gátlás nélkül csatlakoztak az elhangzottakhoz, a gondolkozóbbak - nem lévén hirtelenében idejük a a teljes és őszinte belső átállítódáshoz - szótlanok maradtak. Ezt a magatartást, ismerve az emberi lelket, természetesnek veszem s éppen ezért helyesebbnek tartottam volna azt a pedagógiai eljárást az értekezlet vezetésében, hogy előbb csak a kérdést vessük fel, a hallgatóság pedig helyes vezetéssel maga bogozza ki a kérdéseket s maga jusson el azokhoz a következtetésekhez, amelyekhez el kell jutnia. Az előre irányító előadások után kétségeket, ellenvéleményt előadni sokak szerint céltalan is lett volna. A magam részéről a rávezető módszert a kérdések őszinte megérlelésének érdekében sikeresebbnek ítéltem volna. Megnyilatkozások szempontjából sokkal sikeresebbek voltak szerintem a délutáni csoportos megbeszélések, amelyeken a hallgatóság 15 személyes csoportokra oszolva beszélte meg a témákhoz kapcsolódó szociológiai problémákat (egyház- és szabad művelődés, munkás-paraszt-értelmiségi szövetség), népfront, progresszió és reakció, osztályharc, állam, hazafiság stb.). A problémák felvetése után szívesen szólt mindenki a témához, a női csoporttagok is, és a megbeszélés végére a kellő megállapításokhoz jutottunk. Az értekezlet során három este keskenyfilm-előadást tartottunk. Magyar oktató- és orosz kultúrfilmek kerültek bemutatásra. Három alkalommal műsoros estet rendeztünk, vegyes értékű tartalommal. A műsorok rögtönzöttek voltak, illetőleg rendezőjük nem beszélte meg programját a tanfolyamvezetőséggel. Az értekezlet munkarendje a következőképp alakult: 8-tól l-ig előadás és hozzászólások, közben fél órás szünet, 16-tól 19 óráig csoportmegbeszélés. Közben alkalmat kerítettünk arra is, hogy egyes speciális munkaágakkal, mint amilyen a nőnevelés és a tanyavilág gondozásának kérdése, külön foglalkozzunk. Megállapítást nyert, hogy a nőket legcélszerűbben az MNDSZ-mozgalom keretében lehet a szociális tudatosítás felé vinni és a művelődés munkájába belevonni, a tanyamunkában viszont a tanyacsoport-gondozás és az iratterjesztés látszik sikeres eljárásnak, míg a felügyelői hivatalok gépkocsit nem kaphatnak. Összefoglalva az előadottakat, a magam részéről a következőket vonom le tanulságul: Az értekezlet rendkívül hasznos volt, mert tudatosította a hallgatókban, hogy a művelődés tartalmának együtt kell haladnia a korral és annak erősen haladó tendenciájával. Hasznos volt, mert tanulságul szolgált a hallgatóság értelmi és akarati felfejlesztésének siettetése úgy, hogy a kontaktus a vezetőség és a hallgatóság szellemi-lelki egységében közben meg ne szakadjon. Kívánatosnak tartanám végül, hogy a főosztály vezetősége és a tanulmányi vezető hasonló alkalmak folyamán erősebb kapcsolatban álljon egymással és együttes megbeszélések után irányítsa a napi program alakulását. * Dr. Szathmáry Lajos s. k. az értekezlet tanulmányi vezetője Kiadmányozott fogalmazvány. - UMKL XIX. I-l-i-227 015-1948. („K. Nagy István, L. Gombos, K. Nonn.")