Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 I. A SZABADMŰVELŐDÉS SZERVEZETÉNEK KIALAKÍTÁSA

45/A Makó, 1947. április 15. CSANÁD VÁRMEGYE SZABADMŰVELŐDÉSI TANÁCSÁNAK 1947-1948. ÉVI MUNKATERVJAVASLATA • 1947. március 31-én megtartott ülésén Csanád vm. Szabadművelődési Tanácsának titkára 20 pontból álló javaslatot terjesztett elő a Tanács 1947/48. évi munkájára vonatkozóan. Az ülés határozata értelmében a benyújtott javaslatot és tervet azzal küldöm meg, hogy gondos áttanulmányozás után a Tanács munkájára vonatkozó javaslatait, terveit, célkitűzéseit a Tanács titkára címére (Szabadművelődési Felügyelőség) 1947. április 18-ig benyújtani szíveskedjék. A benyújtott javaslatok és tervek részletes megvitatása 1947. április 21-én du. 5 órakor a vármegyeháza kisgyűlési termében tartandó tanácsülésen lesz, melyre ezúton tisztelettel meghívom. A Csanád vármegye Szabadművelődési Tanácsának 1947/48. évi munkatervének összeállítása nagy gondot okozott. Először azért, mert kultúrmunkánkhoz a megfelelő anyagi alap megteremtése és biztosítása nélkül minden tervünk csak álomképekben ringatózó illúzió. Másodszor pedig önzetlen, lelkes és buzgón ügyszerető szabadművelődési munkások nélkül még az anyagi alapok megteremtése esetén is lehetetlen. Terveim megvalósításánál azonban sohasem kerestem azt az utat, ahol ezt írták a jelzőtáblára, hogy ezt így nem lehet megvalósítani, hanem azt kerestem, hogy az adott körülmények között mit lehet tenni. Ezt az utat kerestem meg most is munkatervem és elgondolásaim összeállításánál. Az Országos Szabadművelődési Tanács 1947. március 13—15-i konferenciáján elhangzottak alapján azt állapíthattam meg, hogy a szabadművelődési munkája még mindig széteső és tapogatózó. Amint a bevezetőben is említettem, munkánk e két legfontosabb ok miatt, az anyagi alap és lelkes, önzetlen munkások hiánya miatt nem halad előre. Az anyagi alapot sokkal hamarabb elő lehet teremteni, mint a szabad művelődés számára lelkes munkásokat találni, mert a felszínes és sokszor egyéni hiúságra felépített munka nem vezethet kellő eredményre. (Pl. szabadiskoláink szervezésének eredménye.) A Tanács munkáját támogató társadalmi szervek és egyesületek legtöbbje még most sem ismeri munkánk célját. Ennek legfontosabb okát abban látom, hogy a háború után felszabadult, felburjánzó művelődési törekvések szétforgácsolódnak, és éppen az egyéni hiúság és egyéb okok miatt tanácstalanul állanak. A szabad művelődés munkájának támogatására jelentkezett, megválasztott és kinevezett egyesületek és társadalmi szervek közül sokan talán éppen azért, mert saját maguk részére nem fejtenek ki megfelelő aktivitást, mit sem törődnek általuk e téren vállalt kötelezettségükkel. Ez a nemtörődömség nagymértékben akadályozza, az elgondolások és tervek szerint értékes és széles körű munkánkat. Ha több egyesület és szervezet távol marad munkánktól, akkor nagyon nehéz lesz megállapítani azt, hogy a szervezet által összefogott rétegnek melyek a kulturális igényei és mit várnak a szabad művelődés munkájától. Úgy látom tehát, hogy nekünk nem lehet mindent a társadalmi szervektől várni, mert a széles néprétegeket összefogó egyesületek, szervezetek és pártok e téren a legtöbbször némán hallgatnak. - És úgy látszik, hogy a széles népréteg nem igényel és nem is vár semmit. Természetesen tudom azt, hogy ez nem egészen így van, mert a széles népréteg vár és igényel művelődési lehetőséget, csak az elmúlt idők ál és felszínes kultúrmunkája, amely távol esett lelke mélyén szunnyadó folklorisztikus, hozzá közel álló, sajátos ízlésére alapozott népi kultúrától. A szabad művelődés munkásainak legfontosabb teendője, hogy jó ízlésre alapozott, népünk széles rétegének lelki világához igazodó kulturális igényt ébresszünk fel. Természetesen figyelembe véve a már eddig is mutatkozó kultúrszomját és igényeket (pl. népdalok, népi táncok, balladák, játékok, színművek, szociológia, történelem stb.). Legfontosabb munkánknak tartom tehát a közízlés emelését és az álkultúra megkérgesedett páncélzatának lefaragását. Gyakorlati tennivalóinkat az alábbiakban vázolom: 1. A vármegye minden községében lelkes és önzetlen munkások vállalják a szabad művelődés munkájának irányítását. Ezek az ügyvezetők a község társadalmi szervezeteinek azokat a tagjait hívják és szervezzék be a helyi tanácsba, akik kitartóan és következetesen hajlandók munkát vállalni. Enélkül egyik községben sem működhet széles körű szabadművelődési munka. 2. Az ügyvezetők az önzetlen és lelkes munkatársakkal közösen kutassák ki, hogy a községben olvasásra milyen könyvek felelnek meg a legjobban, mit szeretnének olvasni, vagyis állapítsák meg az e téren mutatkozó kultúrszomját. Munkájukba vonják be azokat az egyesületeket is, ahol könyvtár van. Ez a bizottság vizsgálja felül az összes könyvtárat és az ott levő szellemi moslékot (ami nagyon is messze