Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 I. A SZABADMŰVELŐDÉS SZERVEZETÉNEK KIALAKÍTÁSA

lehetne. Kellő propaganda nyomán a partikulák munkája bizonnyal meg fog indulni, talán nagyobb arányban, mint az reális alapon várható. Bizonyos azonban az is, hogy rövidesen a lelkesedés csökkenése és a dilettáns tanerők elé tornyosuló nehézségek és eredménytelenségek nyomán erős visszaesés fog mutatkozni. Ahol ilyen partikula működése zsákutcába kerül, a szabad iskoláknak sem lesz hitelük. Nagy veszélyt látunk abban is, ha képesítést nyújtó iskolák elvégzésére dilettánsok készítik elő a tanulókat. Csökken ez a veszély, ha a képesítést nem adó, tisztán szellemi életre serkentő, műveltséget és magatartást adó szabad iskolákban tanítanak düettáns tanerők is. Az elmondottak talán eléggé rámutatnak arra, hogy az általános iskolák, a dolgozók iskolája és a szabad iskolák kooperatív működését szabályozni kell és a Magyar Népi Művelődési Intézet feladatkörét ehhez mérten kell kibővíteni s végül, hogy mindeme kérdések megoldásánál a szabadművelődési ügyosztály közreműködése nem nélkülözhető. Kiadmányozott fogalmazvány. - UMKL XIX. I-l-i-87 297-1946. („K. Gombos, VIII/7.") A feljegyzést véleményezés végett az elnöki osztálynak is megküldték. 33/D Budapest, 1946. július n. n. KIÁLTVÁNY A PARASZTSÁG MŰVELŐDÉSE ÜGYÉBEN A magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter 3981/1946. VKM számú rendeletével megteremtette a „Magyar Nép Művelődési Intézet"-et. Az alaprendeletet a Köznevelés augusztus 1-i 14-15. számában közöltük. Illyés Gyula, a „Magyar Népi Művelődési Intézet" elnöke „Kiáltvány"-ban jelentette be az ország népének az intézet megalakulását, egyben kijelölte benne a magyar parasztság műveltségbeli felemelkedésének az útjait is. A magyar parasztság művelődésének sorsa az egész magyar nevelői társadalom ügye, s az eredmény nem kis részben éppen az ő segítő munkájának mértékétől is függ. Azért, hogy minden nevelő tüzetesen megismerhesse az Intézet céljait, a „Kiáltvány"-! teljes terjedelmében közöljük. Egyben kérjük mindazokat a nevelőket, akik a „Kiáltvány" felvetett gondolatainak terjesztésében, megvalósításában segédkezni tudnak és akarnak, keressék az összeköttetést a „Magyar Népi Művelődési Intézet"-tel. Cím: Budapest, Deák Ferenc utca 14. II. em. 5. Parasztok! Magyarok! Saját ügyetekben és az ország jövőjének ügyében fordulunk hozzátok. Elvész az a nép, amely nem szerzi meg a tudás fegyvereit. Mert arra még nem volt példa a földön, hogy az okosabb - akár emberről, akár néprétegről, akár nemzetről essék szó - ki ne forgassa a butábbat, ha a lélek már ráviszi. Akinek esze van, igaza van, tartja helyesen a mondás, mert végül is az kerül felül. S a magyar falusi iskolákban épp csak lézengenek a gyerekek, a magyar gimnáziumokban kevesebb a parasztszármazék, mint valaha, a magyar egyetemekről az idén csaknem kétezer vidéki diákot kergetett vissza falujába a nélkülözés. S nem él a parasztság a művelődés új alkalmaival sem. Mi történt? Őszintén és világosan beszélünk. A magyar demokrácia egyik első gondja volt, hogy a munkásokat és parasztokat hozzájuttassa a sorsuk irányítását segítő műveltséghez. Utat nyitott nekik az értelmi emelkedéshez, utat nyitott számukra az értelmiség soraiba. Seregestől létesültek népművelő intézmények. Létesült egy újfajta középiskola is. Aki, felhasználva a gyors vizsgázhatást, már felnőtt korban ezt az iskolát - a Dolgozók Iskoláját - elvégzi, hamarosan jegyző, tanító, tiszt vagy tisztviselő lehet. Ezren és ezren keresték fel ezeket az iskolákat. A parasztság azonban ezekből is teljesen kimaradt. És semmi remény, hogy jelentkezik beléjük. Miért? Egyszerűen azért, mert ezek az iskolák a dolog természeténél fogva csak városokban létesülhettek. Csak ott van elég tanterem, elég tanár és elég - tanítvány. A tanulni vágyó munkások napi munkájuk után is elvillamosozhattak ezekbe az esti gimnáziumokba és polgárikba. De hogy juthattak volna el az éppoly nagy kedvvel tanulni vágyó parasztfiúk és parasztemberek estéről estére az ilyen iskolába, amely a legközelebbi városban is tőlük 40-50 km-re esett? S hogy juthatott volna el, ami nekünk a legégetőbb gondunk, a legnagyobb tömegű volt zsellérség és cselédség, amely ma is épp csak hogy megkeresi a kenyérrevalót? Hova legyenek ezek a városban? Mert az képtelen kívánság, hogy az állam minden faluban