Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 I. A SZABADMŰVELŐDÉS SZERVEZETÉNEK KIALAKÍTÁSA

7.1 A Magyar Népi Művelődési Intézet a vallás- és közoktatásügyi miniszter közvetlen felügyelete alatt álló önálló jogi személy. Az Intézetet más hatóságokkal és harmadik személyekkel szemben az elnök képviseli. 8.| Az Intézet ügyrendjét az igazgatónak és az elnöki tanácsnak a meghallgatásával az elnök állapítja meg, és azt jóváhagyás végett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez felterjeszti. Keresztury Dezső VKM miniszter Köznevelés, 1946. 14-15. sz. 21. old. 33/C Budapest, 1946. augusztus 6. A SZABADMŰVELŐDÉSI OSZTÁLY BELSŐ FELJEGYZÉSE A MAGYAR NÉPI MŰVELŐDÉSI INTÉZETTEL VALÓ KAPCSOLAT KIÉPÍTÉSÉRŐL Őszinte örömmel vettük annak idején a Magyar Népi Művelődési Intézet felállításának tervét, amely a magyar parasztság társadalmi és műveltségbeli felemelkedését lesz hivatva mindama intézmények, hivatalok, közigazgatási szervek bevonásával, illetve támogatásával szolgálni, amelyek ezt a nagy fontosságú feladatot racionális megoldásához segíthetik. Úgy véltük és ma is úgy látjuk a kérdést, hogy a szabad művelődés és az iskolai oktatás kormányzati szerveinek közös elgondolás alapján kellett volna a Magyar Népi Művelődési Intézet szervezetét és feladatait megszabni. Joggal gondolhattunk arra, hogy a Magyar Népi Művelődési Intézet feladatainak és szervezetének végleges megállapítása előtt rámutathatunk azokra a lehetőségekre, kívánalmakra, célszerű eljárásokra, szervezeti összefüggésekre, amelyek a parasztság felemelkedésének lehetőségeit hatékonyan előmozdítják és jórészt biztosítják. Az Intézet felállítását megelőző ad hoc beszélgetések is táplálták bennünk ezt a reményt. Annál inkább lehangolóan hatott ügyosztályunkra és azon túl a szabad művelődés egész nagy táborára, hogy a Magyar Népi Művelődési Intézet feladatkörét megállapító 3981/946. számú rendelet 2. §-a figyelmen kívül hagyja a szabadiskolákkal való kapcsolat kiépítését és azok támogatásának biztosítását, holott a falvak számára a paraszti sorból származó művelt és haladó gondolkozású vezetők nevelése nem kisebb jelentőségű kérdés, mint a városok értelmiségének a falvak népével való felfrissítése. Az Intézet szervezetét megállapító 3., 4. és 5. § nem biztosítja a szabad művelődés szerveinek képviseletét s emellett az ügyosztálynak sem adatott mód arra, hogy az Elnöki Tanácsnak és a szakértői tanács 10 tagjának kinevezése tárgyában készült előterjesztéshez hozzászóljon. A gyakorlati élet már az első lépésnél nyilvánvalóvá tette, hogy a szabad művelődés szerveinek bekapcsolódása a Magyar Népi Művelődési Intézet működését jelentősen megkönnyíti, sőt az Intézet törekvéseinek elérésében nem is nélkülözheti a szabad művelődés támogatását. Véleményünk szerint a parasztság kulturális felemelése és a demokratikus magyar állami és társadalmi életbe való szerves bekapcsolódása egyedül az iskolai oktatás szervei és intézményei útján nem oldható meg. A szabad művelődés feladata, hogy az idők folyamán a szükséges anyagi fedezet birtokában a szabad iskolák alsó, középső és felső tagozatait olyan kiterjedésben építse ki, hogy a legelhagyatottabb falu, a legkisebb tanya tanköteles koron túl levő és művelődni vágyó egyedei, a tehetségükhöz és szorgalmukhoz mérten, a magyar műveltséget megszerezhessék. A szabad iskolák vezetőinek feladatává kell tenni, hogy a kiváló tehetségekre a Magyar Népi Művelődési Intézet figyelmét felhívják. Az Intézet feladata, hogy ezeket a tehetségeket kollégiumokba helyezze s alkalmat adjon azoknak a dolgozók iskolái megfelelő tagozatainak elvégzésére. Igen valószínű, hogy a szabad művelődés helyi tanácsa a falu társadalmának anyagi áldozatkészségét is fel tudja ébreszteni és állandósítani, éspedig oly mértékben, hogy a falu a dolgozók iskolájába került tehetséges fiának iskoláztatásával járó költségeit részben vagy egészben helyi forrásból fedezze. Véleményünk szerint a partikulák felállítása nem épül szilárd alapokon. A lelkesedés múló lelki jelenség. A kis falvak értelmisége egyfelől hivatali és társadalmi feladataik végzése folytán munkában már is túlterhelt, a kultúra forrásaitól elzártan él, ismeretanyaga és műveltségi színvonala általában nem korszerű, inkább elmaradott, és a született nevelői készség sem olyan gyakori, hogy erre építeni