Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 I. A SZABADMŰVELŐDÉS SZERVEZETÉNEK KIALAKÍTÁSA

teljesen jelentkező szabadművelődési munkák bizonyos egységes irányítását. Különösen az erőkkel való takarékoskodás miatt fontos a munka összehangosításának [sic.[ keresztülvitele: ne csinálják többen ugyanazt, és vélt ellentétek ne akadályozzák az előhaladást. A mai megbeszélés célja a közös szempontok és célok tisztázása. Dr. Hetényi Rezsőné kívánatosnak tartja, hogy a női szervezetek vidéki szervezeteiket is utasítsák az ügyosztály és a Tanács vidéki szervezeteivel való együttműködésre. Már a vidék szempontjából is fontos, hogy a központból egységes állásfoglalásokat és irányítást kapjanak. Többen a jelenlevők közül kérik a vidéki szabadművelődési felügyelők címeit. Dr. Hetényi Rezsőné utal a Híradó azon számára, amiben a kért címek nagy része közzététetett. Ő viszont kéri a nőszövetségek vidéki szerveinek a címét. - A közös munka kérdéséhez kapcsolódva felveti még egy, a Tanács gondozásában szerkesztendő szakfolyóirat kérdését és azt a lehetőséget, hogy központi irányítással közös kulturális vezetőképző tanfolyam kezdődjék. Gombos Ferenc a tanfolyam kérdéséhez tájékoztatásul elmondja, hogy az elképzelés szerint minden kulturális munkát végző egyesületnek szüksége van a munkát vezető szakképzett tagokra, ezeknek a közös képzését végezné az említett tanfolyam. Megint nincsen szó a fennálló világnézeti különbségek eltüntetéséről, a közös képzés csak a szigorúan vett és valóban közös szakszempontokat dolgozná ki. Megint hangsúlyozza a munkaerővel való takarékoskodás szükségességét. Ez indokolja a közös kiadványok megindítását. Katona Éva a SZIT nevében örömmel üdvözli az egybegyűlteket, meggyőződése, hogy mint mindenütt, itt is csak az együttes munka vezet célra. Elegendő alap az együttműködésre az a körülmény, hogy a jelenlevők mind nők és mind magyarok. A béke jegyében könnyen egymásra találhatnak a jelenlevők. Az összejövetelek rendszeresítését kívánja, akár havonta, akár ritkábban vagy sűrűbben, a VK Minisztérium vezetésével. Lutzenbacher Rita tekintettel mindenki nagy elfoglaltságára, a kéthavonként egyszeri összejövetelek mellett szólt. Dr. Sprenger Mária Mercedes megkérdezi, hogy az ügyosztály milyen anyaggal állhat segítségére a szövetségek munkájának? Gombos Ferenc válaszában budapestiek számára az ügyosztály kézikönyvtárát, vidékiek számára a felügyelőségek könyvtárait ajánlja fel. Felhívja a figyelmet a kissé avult, de azért még használható diapozitív anyagra. P. Fenyő Rózsi megemlíti, hogy a Munkás Kultúrszövetséget különösen színielőadások anyagáért keresik fel. Ez irányban kér segítséget. Gombos Ferenc sajnálattal válaszolja, hogy a rendelkezésre álló könyvek csak egy-egy példányban vannak meg az ügyosztálynak is. A magyar irodalom egyébként is nagyon szegény ilyen művekben. A vidék igényei még alacsonyak ebben a tekintetben, de ezekhez az ügyosztály és a szabadművelődési munka nem alkalmazkodhatik, mert giccset nem hajlandó kiadni. Palágyi Nathalia testvér fontosnak tartaná pályázatok útján az írók munkára serkentését. Fontos segítsége volna a szabadművelődési munkának az is, ha a fővárosi tömegek szervezetten és kedvezményesen látogathatnák a szabadművelődési alkalmakat. Gombos Ferenc kijelenti, hogy a főváros a maga népművelését saját keretein belül intézi és beleszólása a kultuszkormánynak még nincs. Palágyi Nathalia testvér a kölcsönös bizalmat tartja a közös munka alapfeltételének. Az egyes szövetségek munkája pozitív építő legyen, ne egymás támadásában merüljön ki. Gombos Ferenc szerint a bizalom nem adódik magától, éppen az együttes munka feladata a bizalom kiépítése. A béke munkálása valóban jó közös alapnak látszik, de azt sem szabad elfelejteni, hogy forradalomban élünk és a politikai szembenállás tényein nem szabad meglepődnünk. Nehéz feladat lesz a munkásszervezetek és polgári osztály öröklött és kölcsönös bizalmatlanságának eltüntetése. Ugyanez a helyzet a vallásfelekezetek között is. Katona Éva azt ajánlja, hogy a szövetségek kölcsönösen látogassák meg egymást. Lontai Anna utal az MNDSZ munkájára, amely jó példát mutatott arra, hogy bizonyos területeken sikeres közös munkát végezhetnek különböző világnézetű nőszövetségek. Ha a szociális munka terén sikerült elérni a célt, a kulturális munka területén is bizonyára fog sikerülni. Dr. Sprenger Mária Mercedes elegendőnek találja azt az összekapcsoló tényezőt, amit az ügyosztály, mint központi útba igazító szerv nyújt a közös munkával. Kovács Magdolna szerint semmiképpen sem szabad elhanyagolni az egymás látogatásának gondolatát, a közös tanácsadó még nem feltétlenül vezeti el a nőszövetségeket egymás megértéséhez. Az egységet közös rohammunkák szervezésével szeretné szorosabbra fűzni, a kul túrszín vonal emelésére.