Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 I. A SZABADMŰVELŐDÉS SZERVEZETÉNEK KIALAKÍTÁSA

///. Társadalmi kép A város társadalmi élete igen tagolt. Sajnos a demokrácia nem hozta meg a nivellálódást. A társa­dalmi osztályok között ellentétek vannak. Ezek egy része kenyérharc, paraszt, munkás és értelmiség egymásban ha nem is ellenségét, de ellenfelét látja. Az országban mindenütt meglevő társadalmi szer­vezetek városunkban is megvannak. Ezeknek tagjai már ilyen szempontból rekrutálódnak. Nem na­gyon törődnek vele, hogy közös magyar sorsunk van. Ezért a társadalmi szervezetek öncélú életet foly­tatnak. Ennek feloldása szintén nagy feladatokat ró a szabad művelődés munkásaira, szerencse, hogy a szabad művelődés fogalma és tevékenysége mindegyiken felül áll. Ma még nem hajlandók egymással együttműködni, de ha arról van szó, hogy a szabad művelődés keretében kell ezt megtenni, akkor erre készek. A társadalmi szervezetek tevékenysége főleg szociális irányú, vagy a szórakozás alkalmaira terjed ki, a művelődés csak másodrangú szükségletük. Ebből a helyzetből most - sok-sok szervezési munka után - kilábalóban vannak. Művelődési programjuk kialakul, de itt is sok határozatlan lépés mutatko­zik. Nagy feladataink vannak! Megélénkült munkát fejtenek ki: MNDSZ, Szovjet-Magyar Művelődési Társaság, Nemzeti Segély, a gazdasági jellegű társadalmi szervezetek (Vármegyei Gazdasági Egyesület, Vármegyei Gyümölcsészeti Egyesület, Vármegyei Méhészeti Egyesület stb.) most kezdenek munkához. A sakkélet, a művészeti élet most kezd ébredezni. A társadalom művelődési munkájára jellemzők a következő tünetek. Nem a komoly tanulás, hanem a szórakozás a fő tendencia. A művelődési alkalmak is ezt a célt szolgálják. Ezt mutatja a helyi lapok sok hirdetése, kultúrest, utána tánc. A fiatalság csak odajön igazán össze, ahol táncolni lehet. Az ifjú­ság társadalmi szervezetei városunkban is működnek, de ezek munkája a műkedvelésen túl alig terjed. Legfeljebb a pártifjúságot fogja meg a szeminárium, ez meg annyira leköti, hogy másra nem jut ideje. A műkedvelés sem szervezett, a régi darabok futnak, ezek vonzanak közönséget, pedig ezek álomvilág­ba ringatják a szemlélőt, a népszínművek álomvilágába. Ha a századvégi darabokról legalább vissza­mennének klasszikusainkig. Itt még nagy feladataink vannak. A társadalmi szervek a kultúrát eszköznek tekintik a karitás gyakorlására. De csak a műsoros estek szellemvilágát. Több céljuk nincs is. A komoly tanfolyamok szervezése ezért megy nehezen. A társa­dalmi szervezetek egy része politikai tendenciájú, vagy legalábbis világnézeti alapon dolgozik, ebben pedig az egységes kultúra szenved csorbát. Stb. Az egyházak most kezdenek ébredezni. Művelődési igényük komoly jellegű, de a vallási élet kerete szűkre szabja a művelődés egészében való mozgást. Nagy számban alakulnak újra az énekkarok. Makón 5 énekkar is működik. Ezek gondozása elő­térbe nyomul. A főleg klasszikus muzsikát művelő filharmonikusok mellett különböző fúvószenekarok alakultak újjá. A népi éneknek és zenének különösen a cserkészifjúság között vannak művelői. A társadalmi élet színterén legnagyobb szerep jut a munkásság szervezeteinek. A parasztság társa­dalmi élete csekély. A tanyavilágban a Parasztszövetség végez művelődési munkát. A fellazult társa­dalmi képben jellegzetes szerepe van az értelmiségnek. Anyagi helyzete közismert. Legtöbbjének a hiva­tali munka után más kereset után kell néznie, ez áll a nevelőkre is, nem szólva arról, hogy a hivatali munka megnehezült. Ezért az értelmiség tagjai az iskolán kívüli nevelési munkában - nem saját hibá­jukból - kellő mértékben nem vesznek részt. Előadó nehezen akad, különösen, ha az fizikai áldozattal jár, kimenni a tanyák közé vagy a perifériákra. Erre alig van vállalkozó. Ez az egyik oka pl. a tanya­világ művelődése megszervezésének. Nemcsak a gazda nem fogja be a lovát, hanem előadó is ritkán akad erre a feladatra. Itt az ifjúság megszervezése segít. Az egyetemi hallgatók könnyebben kaphatók ilyen kirándulásra a téli szénszünet alatt. A művelődési szándék egészségesen él, de az érte való áldozás nehezebb. A társadalmi szervezetek azért választják inkább a sekélyes mondanivalókat, hogy az közönséget vonz, hogy bevételük legyen, de ezt nem újabb művelődési alkalmak teremtésére használják^ hanem saját céljaikra. Természetesen ez a jelenlegi helyzet. Ebből fokozatos haladási tendencia mutatkozik úgy, hogy a jövő munkája könnyebb lesz és elsősorban a társadalmi szervezeteken keresztül érhetünk el eredmé­nyeket. IV. Szellemi kép A gazdasági, társadalmi helyzetnek függvénye a város szellemi képe. Köztudomású az alföldi váro­sok szellemi aléltsága. Az emberek érdeklődése a gazdasági érdeken túl alig terjed. Természetesen a város szellemi élete nem teljesen tabula rasa. Volt itt színház is, de lebontották - botor előrelátásból -, mert féltek, hogy rádől valakire, végül úgy kellett erőszakkal szétverni. Ez a színházbontás igen jellemzi a szellemi életet. Azóta még nyári színházunk sincs, pedig a század eleje óta virágzó színházi élet folyt

Next

/
Thumbnails
Contents