Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 I. A SZABADMŰVELŐDÉS SZERVEZETÉNEK KIALAKÍTÁSA

///. Társadalmi élei Vármegyénk társadalmi élete — ha egyáltalán lehetséges — még megosztottabb, mint a múltban volt. A társadalmi egyesületek alakulása és újjáalakulása a politikai helyzettől függ. A társadalmi szervezetek függelékei egyes politikai pártoknak. Általánosságban vármegyénkben a következő társadalmi egyesületek fejtenek ki élénkebb munkát: Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, Magyar—Szovjet Művelődési Társaság, a pártok ifjúsági tagozatai (MADISZ, SZIM, NISZ, Független Ifjúság), a vallásos egyesületek, különböző ének- és zenekarok, alkalmi céllal alakult társaságok, karitatív célkitűzésű, de kulturális munkát is végző szervezetek, gazdasági irányú közösségek (méhészeti, gyümölcsészeti. kertészeti egyesületek) stb. A társadalmi szervezetek nem követik - csak részben - a társadalmi tagozódást, legtöbbjükben - a demokratikus elveknek megfelelően - minden társadalmi réteg helyet foglal. A parasztság, munkásság és értelmiség hármas társadalmi tagozódásának megfelelően a következő kulturális helyzetkép szemlélhető. A parasztság nagy tömbje maga is különböző rétegekre oszlik. Ezekről a rétegekről, éppen családi vonatkozásban is, a közelmúlt és jelen szociológiai irodalmában sokat olvashatunk. Általános jellemző vonása a mozdulatlanság. Alig van olyan jelenség, amire reagálna, a saját gazdasági ügyeinek kivételével. Itt talán még fokozottabb önzés jellemzi, mint valaha. Minden csak annyiban érdekli, amennyiben a gazdasági helyzetével kapcsolatos. Érdeklődése művelődési szempontból is alig rázható fel. Egy rétege, a kevesebb földdel rendelkező, vagy éppen földhözjuttatott, egyébként is mozgékonyabb félig kertész- és iparostársadalom kivétel ez alól. Művelődési törekvéseiket annyira az anyagi motívumok határozzák meg, hogy több helyen kijelentették, nem más ismeretekről akarnak ők hallani, hanem arról, hogy egy mázsa búzáért hogyan kaphatnának ők egy pár csizmát. A szellemi álmosságot igen nehéz kirázni belőlük, és ehhez igazán nagy érzék és tapintat szükséges. Visszavezethető ez a volt középosztály felé való bizalmatlanságra. Konzervatív gondolkodásukkal még mindig azt hiszik, hogy a nadrágos ember megcsalja őket. Legtöbbre még az ifjúsággal mehetünk. Az ifjúság, megfelelő irányító mellett, a szórakozás révén, főleg a műkedvelő előadásokon át megfogható, irányítható. A parasztsággal szemben szintén óriási feladataink vannak! A Pest környéki értelemben vett ipari munkásság a vármegye községeiben nincs. A szórványos mezőgazdasági ipar munkássága életformáját tekintve a parasztsághoz húz, hiszen leginkább idénymunkás a mezőhegyesi cukorgyárban vagy néhány működő szeszgyárban. A munkáspártok tömegei ezek mellett a mezőgazdasági munkásságból kerülnek ki. Mozgékonyabb réteg és már a pártokon belül is részesül bizonyos művelődési anyagban. Egy része nem magyar nemzetiségű, hanem szlovák eredetű, ezek — ha kitelepítésre jelentkeztek — inkább a társadalmi béke megrontói, mint elősegítői. A munkásság művelődési törekvéseit a pártélet keretében leginkább kielégítettnek véli, ezenkívül szakmai tudnivalók érdeklik őket. Ez a réteg az, amely a demokrácia kulturális intézményeit leginkább kihasználja, a különféle iskolák hallgatói, a szabadiskoláké és tanfolyamoké is ebből a munkásrétegből kerülnek ki. Mozgékonyabb voltánál fogva jobban hozzájut a művelődés eszközeihez, jelenleg, sajnos, még a megélhetés nehézségeivel küzd. Még egy munkásrétegről kell külön megemlékezni, a paraszti életformára berendezkedő, újonnan földhöz juttatottak csoportjáról. Ez a réteg szintén nagy küzdelmeket folytat a megélhetéséért, azonban megvan benne a jó szándék a tanulásra. Főleg a munkáspártokban elhelyezkedve, azok fegyelmével már az elmúlt másfél év alatt is alávetette magát különböző rövidebb tanfolyamoknak, ezeket a szakszervezetek szervezték számukra. Általában a szakszervezet kereteinek kihasználása ajánlatos, sajnos az első kezdeti időket alig lehetett hasznosítani, mert a szakszervezetek belső változáson mentek át. Ma már sokkal nyugodtabb légkörben gondolhatunk arra, hogy a szakszervezetek révén főleg szakmai vonatkozásban művelődési programjukat irányítsuk, illetve legalább segítsük, a szakszervezeten keresztül szakemberekkel irányítsuk. Ez a kevésbé konzervatív réteg lesz az egyik leghálásabb munkaterületünk a jövőben. A harmadik társadalmi réteg vármegyénk falvaiban az értelmiség keskeny csíkja: tanítók, jegyzők, papok, néhány kereskedő, iparos, a nagyobb községekben a közigazgatás más emberei, orvos, állatorvos stb. Igen vékony réteg ez, vármegyénkben is a legtöbbet támadott csoportja a magyar társadalomnak. Ez a támadás sokszor méltatlanokat ért, de igen sokszor méltán sújtott le a keze. A vármegye közigazgatási apparátusa teljesen ki- vagy felcserélődött, a papság jó része minden társadalmi munkától félrehúzódik. A tanítóság igen erős támadásban részesült, ezért ma visszahúzódik. Más része kiáll a porondra, hangoskodik. Az igazi munkás tanítót korunk elismeri és értékeli, mindegyik ott áll a helyén, a társadalom művelődésének is aktív munkása, a község életében megbecsült tényező. Hála Istennek, ilyenek elég szép számmal maradtak. Csak az a baj, hogy minden téren nagyon igénybe