Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 I. A SZABADMŰVELŐDÉS SZERVEZETÉNEK KIALAKÍTÁSA

megmagyaráz. Vármegyénk a múltban mindig ellenzéki jellegű volt. A közelmúlt országos politikájában leszerepelt emberek közül sokan kikerültek innen, ellenzéki oldalról (Justh Gyula, Návay Lajos, Szőllősi, Gera) kerültek az országos politika előterébe, a nép emelte fel őket, már amennyire ezt az akkori választójog megengedte. Legtöbbjük azonban cserbenhagyta a nép céljait, ezért kellett elbukniok. A háború befejeztével vármegyénk minden községében megalakultak a demokratikus pártok szervezetei. A választási eredményeket tekintve az országos százalékok vármegyénkre is érvényesek. Természetesen a pártok között fennálló világnézeti megoszlás ezeken a területeken - a nagybirtokrendszer és az örökös ellenzéki mivoltból folyó nagyobb elnyomás alól való felszabadulás miatt - általában nagyobb, mint az ország más, a múltban szerencsésebb vidékein. A nagyfokú politikai megosztottság jelei azután az elmúlt év folyamán mutatkoztak falvainkban. Az indulatok szabadon, korlát nélkül érvényesülhettek, sok szomorú jelenség tanúi lehettünk. Rá kellett döbbennünk arra, hogy a demokráciával való helyes élést még meg kell tanulnia népünknek. Viszont nem csoda, ha bilincsei feltörve, sokszor jogos felháborodásában azok ellen fordult, akik a múltban okot szolgáltattak erre. Az iskolán kívüli nevelésnek ezen a területen óriási feladatai vannak. Odamenni ahhoz a néphez, akivel eddig senki sem törődött, felemelni őket kulturális téren is, a műveltségnek arra a fokára juttatni, amelyen kellő judiciummal politikai véleményének és egyéb érzelmeinek (ellenszenv, rokonszenv) nem furkósbottal ad kifejezést, vagy önmaga akar saját ügyének bírája lenni, hanem meggyőző, igazságos érvek felsorakoztatásával. Sokáig kell még dolgoznunk azon, hogy a művelődés, a magyar műveltség értékeinek fenntartása, ápolása és fejlesztése mindnyájunk közös kincse legyen, abba nem lehet pártszempontokat belevinni, vagy egyes emberek munkáját pártállásuk szerint megítélni. Ügyvezetőimnek, munkatársaimnak, jó részben falusi tanítóknak a visszahúzódását, mondhatni úgy is, elkedvetlenedését és az iskolán kívüli nevelési munkától való távolmaradását sokszor ezek a körülmények váltották ki. Ma már lényegesen tisztultabb a helyzet, az indulatok lassan mérséklődnek és a politikai atmoszféra is mind kedvezőbbé válik az iskolán kívüli nevelés munkája számára. A politikai helyzet képéhez tartozik vármegyénk sajátos nemzetiségi megoszlása. A német kérdés a kitelepítésekkel megoldódott. Sokkal súlyosabb a helyzet a szlovák kérdésben. Vármegyénk szlováksága politikailag kettészakadt. Óriási ellentét a két világnézet között. Az egyik vissza kíván térni ősei földjére, a másik ragaszkodik ahhoz a házhoz, ahol született, ettől semmiféle propagandára sem hajlandó letérni. Természetesen ez a megosztottság súlyos konfliktusokra vezetett politikai téren. Ezek a hírlapokból közismertek. Az iskolán kívüli nevelés munkája terén vármegyénk szlovák ajkú községeiben olyan súlyos a helyzet, hogy ez elfojt mindenféle társadalmi megmozdulást, még a szlovákság körében is. Az elmúlt év folyamán alig volt a politikai kereteken "kívül társadalmi vagy kulturális élet, a jelen helyzetben szintén kevés remény van rá. A művelődési munka komolyan mindaddig nem indulhat meg, amíg az áttelepítések véglegesen le nem zajlottak. A földhöz hű maradt szlovákság be tud és akar illeszkedni a magyar művelődés rendszerébe, ezek az iskolában is magyar nyelvű oktatást kértek. Megítélésem szerint külön szlovák művelődési munka és alkalom sem szükséges, ilyen igényeik ezeknek nincsenek, a helyi szakemberek véleménye is ez. Megelégszenek azzal, amit magyar nyelven és érzésben nyújtani fogunk nekik, útban vannak a teljes magyarosodás felé. Sokkal könnyebb a román és szerb lakosság felé a kérdés. Ezek is megteremtették a maguk különálló politikai és kulturális szervezetét, de nem viseltetnek ellenszenvvel a magyarság iránt. Művelődési munkájukba nem sok betekintést engednek, azonban egyes helyeken meglepően élénk művelődési munkát fejtenek ki saját szervezeteikben. A művelődési anyag tartalmában nemzeti és népi sajátságaikat megőrzik, saját nyelvükön óhajtanak művelődni. A legtöbb községben élénk politikai élet folyik, azonban ebben túlnyomólag ki is merül a tevékenységük, művelődési munkára nemigen gondolnak. Az iskolán kívüli nevelés a legtöbb helyen megmaradt azokban a keretekben, amikben régen volt, iskola, egyház végzik ezt a munkát, sőt a pártok vezetői a művelődési törekvés kielégítését a tanítóságtól várják. A nemzeti bizottságokban dolgozó pártok szívesen nézik kulturális téren való mozgalmainkat, a legtöbb helyen támogatják az ügyvezetőt, szívesen segítőkészséget mutatnak, pl. a kultúrházak kérdésében; a falvakban kijelölték a megfelelő házat vagy telket. Egyes helyeken a kultúrház céljaira szolgáló helyiséget egyelőre egy-egy párt foglalta le, de hovatovább eljutunk addig, hogy meggyőzzük a pártok vezetőit a kultúra egységéről és arról, hogy az mindnyájunk közös kincse, a kultúrház az egész falu közösségének tulajdona. Általában a politikai megosztottság miatt felmerült nehézségek eloszlóban vannak, és a jövő képe itt is az egészséges fejlődés irányába mutat. Megértéssel, segíteni akarással és a jobb gazdasági helyzet kibontakozása után anyagi áldozatvállalással számolhatunk.