Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)
Iratok
2. Nem érnénk el a kívánt célt, az inflációs folyamat megakadályozását, mert amint tervezeted maga is megjegyzi: „Az áruforgalomnak a magasabb árszint melletti finanszírozása is csupán a jegybank igénybevételével történhet." 3. Nem mondja ki határozottan a tervezet, hogy a 10%-os pótlékolás a termelői vagy a fogyasztói ár után történne, de miután az adóbevétel becslésével kapcsolatban a termelési értékkel végez számításokat, valószínűleg a termelési ár szolgálna alapul. Ebben az esetben a gyári ^rákban 10%-kal szereplő pótlék — ha 20%-os nagykereskedői és 30%-os kiskereskedői haszonkulccsal számolunk — a fogyasztói árban már kb. 16%-kal jelentkezne. Ebből az következik, hogy az áremelésnek csak kevesebb mint 2 A része szolgálná az eredetileg kitűzött célt, míg a fennmaradó rész a kereskedelemnek amúgy is aránytalanul nagy jövedelmét szaporítaná. A fenti javaslatoddal szemben célravezetőbbnek tartanám, ha az árak emelésének engedélyezése nélkül növelnénk az adók mértékét, s az így befolyó jövedelmet fordítanánk a rászoruló üzemek hitelellátására, bár nagyobb eredményt ettől a megoldástól sem várok. Ami a bélyegakció javaslatodat illeti, azt hiszem, az túl nagy adminisztrációt igényelne, ami a mai körülmények között, amikor az állami ügykezelés amúgy is kezd túlméretezetté válni, elkerülendő lenne. A Magyar Gyáripari Központra vonatkozó javaslatod érzésem szerint addig nem valósítható meg, amíg az ún. szabad érdekképviseleti rendszer van érvényben. Ha az érdekképviseletek közjogi tartalmat is nyernek, feltétlenül sor fog kerülni javaslatod megvalósítására. Őszinte híved Lakatos államtitkár Kedves Barátom! Tegnap este olvastam el aktajegyzetedet. Gondolatodat nagyon érdekesnek tartom, és igazságot látok benne. Az ügynek csak politikai hibája van. Az t.i., hogy bármennyire igaz, hogy a bankóprés olyan fogyasztási adó, amely a lakosság minden egyes tagját, tehát a legszegényebbet is sújtja, míg az ipari cikkre kivetett fogyasztási adó csak az ipari cikk fogyasztóját, tehát azt sújtja, aki ezen ipari cikk erejéig vásárlóképes, mégis a kérdés direkt és szembeszökő rendezése előreláthatólag politikai averziókat váltana ki. Ha szabad Neked modus procedendit ajánlanom, beszéld meg a kérdést a Kommunista Pártból Antossal (OGT főtitkár) és Mód Aladárral. Tőlünk Tímárral, akit a Palace-ban találsz. A megoldások közül természetesen a PKmegoldás mellett vagyok. Igaz barátsággal üdvözöl Tisztázatok — UMKL, UM 28.084/1945. sz. kész híved Faragó
