Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)

Iratok

1945. augusztus 1. VARGA ISTVÁN FELJEGYZÉSE A GYÁRIPARI ÁRAK KIALAKÍTÁSÁNAK KÉRDÉSÉRŐL, ILLETŐLEG A HITELPOLITIKA ÉS AZ ÁRPOLITIKA KOORDINÁLÁSÁRÓL A gyáripari termelés nagyobb lendületének megindulásával és a gyáripari hitelakcióknak szélesebb körre való kiterjedésével szükségesnek látszik a hitelpolitikát az árpolitikával koordinálni. A beruházási, illetőleg újjáépítési célokat szolgáló, a gyáriparnak juttatott hiteleknél a kormány az OGT tanácsára elhatározta azt, hogy eme hitelek fele összegük erejéig valorizál tatnak, míg fele összegük valorizálatlan. Ezzel kapcsolatosan már a közeljövőben tisztázásra fog szorulni az a kérdés, miként kell az ezzel kapcsolatos kamat- és leírásszükségletet árpolitikailag kezelni. Más szóval azt a kérdést kell majd tisztázni, hogy miként kell az árak megállapításánál ezt a költségtényezőt figyelembe venni, amely az így részben valorizált hitelekkel áll összefüggésben. Más elbírálás alá esik a forgóhitel-szükséglet. A vállalatok forgótőke híján rövidebb lejáratú, illetőleg kampányhitelekre szorulnak. Az így nyert hitel is beruházási célokat szolgál: a modern tőke- és hitelelmélet (Keynes) a rövid lejáratú hiteleknek beruházási, illetőleg reáltőke-lekötő jellegét felismeri. A forgótőke-szükséglet kielégítését szolgáló hitel is alkalmas ezért infláció idején az áremelkedésekkel kapcsolatos konjunkturális nyereségek elérésére. Ezekre az iparnak aligha lehet jogos igénye. Megoldásnak, ha nem is mindenkor, de számos esetben, a következő eljárás kínálkozik. A forgótpke céljára hitelt igénylő vállalatokkal közölni kell, hogy amennyiben forgótőke-szükségletüket hitel igénybevétele nélkül fedezik (vagyontárgyakat értékesítenek, készleteket adnak el, a tulajdonos Napóleont vagy dollárt értékesít stb., stb.), úgy a vállalatoknak igényük van az utánpótlási árra. Ez gazdaságpolitikailag szükségszerű, mert ha nem kínáljuk fel ezt a lehetőséget, nem várhatjuk azt el, hogy bárki is értékesíti vagyontárgyait, és így teremt elő forgótőkét. Ez azért is helyes eljárás, mert a vagyontárgyak értékesítése deflációs folyamatot indít meg, illetőleg defláció irányában hat, amelynek, illetőleg aminek kiváltása nagyon kívánatos. Ezzel szemben, ha valamely vállalat hitel segítségével teremti elő forgótőkeszükségletét, úgy a fentiekre igénye nem lehet. Ilyenkor tehát a beszerzési ár alapján való kalkuláció lehet csupán irányadó. Ha azonos árunál kétféle árszint alakul ki, úgy az áthidalást vagy árkiegyenlítő alap segítségével lehet megteremteni, vagy pedig arról lehet gondoskodni.