Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)

Iratok

1 A jegyzőkönyvet a 14/a. sz. alatt közöltük. 2 Az irányelveket megkapta az iparügyi, a közellátásügyi, a kereskedelem- és közlekedésügyi, a földművelésügyi és a pénzügyminiszter, valamint a Magyar Nemzeti Bank és az Országos Építésügyi Kormánybiztosság. 3 A gazdasági miniszteri értekezlet 1945. augusztus 23-án tartott ülésén Gazdasági Államtitkári Hitelvéleményező Értekezlet rendszeresítését határozta. Feladata: a magánjellegű hitelek véleményezése, valamint állásfoglalás a közületi jellegű beruházási, hitelkérelmek ügyében. A feladatot a GÁHE az Újjáépítési Minisztérium előkészítő munkálatai alapján látja el. 15/a 1945. július 25. VARGA ISTVÁN TERVEZETE GYÁRIPARI ÚJJÁÉPÍTÉSI ALAP ÉS GYÁRIPARI KÖZPONT LÉTESÍTÉSÉRE A magyar gyáripar újjáépítésére és az ezzel kapcsolatos beruházások céljaira nagyon jelentős tőkére van szükség. Ennek előteremtése mindaddig, amíg külföldi tőke nem áll rendelkezésre, csupán a szűkösen rendelkezésre álló belföldi erőforrások segítségével történhetik meg. A Nemzeti Bank erre a célra másfél milliárdos hitelkeretet bocsátott rendelkezésre, ami hat hónap alatt fog folyósításra kerülni. Ez az összeg a jelentkező szükséglethez képest elenyésző. Ugyan-' akkor számot kell vetni azzal, hogy a vállalatok más forrásokból, elsősorban nyereségüknek beruházásából ún. önfinanszírozás révén, nem tudnak elégséges összegeket előteremteni, ezért szükség van arra, hogy a beruházás céljaira további tőkék teremtessenek elő, illetőleg megfelelő tőkeforrások nyittassanak meg. A továbbiakban egy ilyen új tőkeforrást kívánunk vázolni. Tisztában vagyunk azzal, hogy az egyidejűleg beruházási célokra fordítható összeg közgazdasági szempontból limitált. A 20.033/1945. U.M. számú ügyiratban lefektettük ezért azokat a szempontokat, amelyek az ipari hitelek folyósításakor felfogásunk szerint figyelembe veendők.

1 Éz idő szerint tanulmányozzuk azt a kérdést, hogy mekkora az az összeg, amely reáltőke-akkumuláció formájában egyidejűleg megtakarítható, a termelőberendezések mindenkori, illetőleg jelenlegi állapota mellett, a munkaerőgazdálkodási és nyersanyaghelyzetet is figyelembe véve és számot vetve a nemzeti jövedelem nagyságával, valamint a fogyasztás és a jóvátételi szállítások igényeivel. Ezt az értéket 1938. évi pengőkben kívánjuk kifejezni, és mellé egy olyan index-számot igyekszünk megkonstruálni, amelynek segítségével a megállapítandó érték napi pengőkre átszámítható. A gazdaságpolitikai irányításnak kell a helyesen megállapított összeget