Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)

Iratok

felosztania a közületi- és a magánberuházási szükségletek között, számot vetve azoknak különböző irányaival (gyáripar, mezőgazdaság, építkezés stb. szükségletével) is. Egy kimutatást (tablót) kell készíteni, amelybe a megszavazott értékekből hónapról-hónapra folyósítandó összegek volnának bevezetendők, azzal a megfontolással, hogy a beruházási hitellehetőség kimerítése után újabb hitelek megszavazása csupán árfelhajtáshoz vezetne, anélkül azonban, hogy a termelés eredményességét fokozná. Valószínűnek látszik, hogy az így végrehajtandó becslés eredményeképpen, a jóvátételi szállításoktól eltekintve, havonta 8—15 millió 1938. évi vásárlóerejű pengő lesz a gyáripari beruházások céljaira biztosítható, figyelemmel arra, hogy a közületi beruházásokra, a mezőgazdaság beruházási szükségletére és a lakóházépítkezések számára is fedezetet kell keresni. Havi 8—15 millió 1938. évi vásárlóerejű pengő alighanem több annál a havi 250 millió mai vásárlóerejű pengőnél, amelyet a jegybank az ipari hitelek céljaira a megállapított másfél milliárdos kereten belül ez idő szerint rendelkezésre bocsát. De aggályosnak látszik akárcsak az utóbbi összeget állandóan kizárólag a bankjegyprés útján előteremtem, A bankóprés igénybevétele is természetesen a fogyasztást terheli, mert változatlan árukínálat mellett az árak felhajtását idézi elő. Ennek eredményeképpen mindenféle jövedelemnek élvezője azonos összegért csupán kevesebb árut vásárolhat, mint korábban. Ezért a közönség megterhelése szempontjából a bankóprés igénybevételével közel azonos eredményű a fogyasztásnak valamely adóval való közvetlen megterhelése. Ugyanakkor a legkülönfélébb gazdaságpolitikai megfontolás alapján a fogyasztás megterhelése, vagyis az árak felemelése összehasonlíthatatlanul kedvezőbb hatású a bankóprés igénybevételénél. Szokták ugyan azt állítani, hogy mert egy adópótlék az árak felhajtását idézi elo, és mert az áruforgalomnak a magasabb árszint melletti finanszírozása is csupán a jegybank igénybevételével történhetik meg, pénzpolitikai szempontból közömbös volna, hogy az állam a bankjegyprés közvetlen igénybevételével, vagy pedig árfelhajtó adó kivetése útján tesz-e az általa szükségelt bevételre szert. Ez az okoskodás azonban téves. Nagy jelentősége van annak, hogy az áruoldal és a pénzoldal közötti egyensúly egy intézkedés bevezetésével azonnal helyreáll-e, vagy pedig csak huzamosabb idő utón. Ha az árakat valamely újonnan kivetett adó emeü, az egyensúly biztosítva van azáltal, hogy a jegybank igénybevétele csupán a magasabb árszintnek megfelelő arányban történik meg. Ha viszont a jegybank igénybevételével indítjuk meg az árfelhajtás folyamatát, úgy az egyensúly kialakulása huzamosabb időt vesz igénybe, amely alatt mindenféle zavar keletkezhetik. Ezen túlmenőleg is azonban figyelembe kell venni, hogy ha a jegybankot közvetlenül vesszük igénybe az állam céljaira, úgy az új bankjegykibocsátás nem csupán névleges összegével szerepel az árupiacon, hanem pénzforgási sebességének megfelelően sokszorozódó értékkel. Ha viszont a jegybank igénybevétele az áruoldalról veszi kezdetét, úgy a magasabb árszint ugyan fokozza a bankjegyszükségletet, de nem az áremelkedés egész összegével, hanem