Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)
Bevezető
és növekvő taglétszámának megfelelő arányban részesedik. Problémát jelentett ez számára már csak azért is, mert gyakran számolnia kellett a három baloldali párt egységes fellépésével. Április folyamán a Kisgazdapárt javaslatot tett a Parasztpártnak, hogy közösen szervezzék át a kisgazdapárti centrum vezetése alatt álló Parasztszövetséget. Ennek az akciónak célja a Parasztpárt, illetve tagjai egy részének megnyerése, a Kommunista Párt elszigetelése volt. Tildy Zoltán, a párt elnöke azonban semmi esetre sem akart szakítani a Kommunista Párttal, s így született meg az említett döntés Gero Ernő és Nagy Ferenc miniszteri kinevezéséről, illetőleg egy új minisztérium létrehozásáról. Az Újjáépítési Minisztérium olyan tárca volt, amelynek — az alapító rendelet értelmében — gazdasági „csúcsszervként" való működtetésére is lehetőség adódott. Ez a Kisgazdapárt számára kedvező helyzetet teremtett kormányzati súlyának növelésére. 1945 tavaszán-nyarán kezdődő erősödésének ez volt az első látható eredménye. A minisztérium működése azonban meglehetősen függött az egyes tárcák együttműködési készségétől. A gazdasági tárcák, melyek újjáépítéssel kapcsolatos tevékenységének összehangolása az Újjáépítési Minisztérium Jeladata lett, az új minisztérium működésének megkezdésekor —július végén — a pártok között a következőképp oszlottak meg: iparügyi miniszter Bán Antal (Szociáldemokrata Párt), közellátásügyi miniszter július 21-ig Faragho Gábor, majd azt követően Rónai Sándor (Szociáldemokrata Párt), az ország vérkeringését kezében tartó Kereskedelem- és Közlekedésügyi tárca minisztere Gero Ernő (Magyar Kommunista Párt), földművelésügyi miniszter Nagy Imre (Magyar Kommunista Párt), pénzügyminiszter — a leváltott Vásáry Istvánt követően — Oltványi Imre (Független Kisgazdapárt). 17 A pártok közötti pozícióharc ellenére valamennyi párt tisztában volt azzal, hogy a felszabadulás után az első és legfontosabb teendő: a romba dőlt ország újjáépítése. Valójában megvolt bennük az együttműködési készség is. A nézetek csupán abban tértek el egymástól, ahogyan az ország újjáépítését elképzelték. A Magyar Kommunista Párt az ország újjáépítésére és felemelkedésére vonatkozó első elképzeléseit „Az MKP javaslata" címmel hozta nyilvánosságra még 1944. november 30-án. 18 Az ebben rögzítetteket később a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai — kisebb módosításokkal — közös programként fogadták el. Ennek értelmében a koalíció pártjai — politikai téren — legfontosabb feladatuknak a múlt maradványainak felszámolását, a Németországgal való szakítást, a népellenes, hazaáruló elemek felelősségre vonását, a demokratikus szabadságjogok érvényesítését, a földreform megvalósítását, a kartellek és nagybankok állami ellenőrzésének a megvalósítását, a bányák, a kőolajforrások, a villanytelepek és a biztosító intézetek államosítását tekintették. Ugyanakkor szükségesnek tartották a magánvállalkozás bekapcsolását az ipari és kereskedelmi élet megindításába. Állást foglaltak amellett, hogy a romba dőlt lakóházakat, a közlekedést és a gyárakat központi terv alapján, állami támogatással
