Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)

Bevezető

munkások Országos Szövetségével és a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetével, valamint a Budapesti Építőiparosok Ipartestületével működött együtt. Ez utóbbi megküldte számára azoknak az építészeknek és építőipari vállalkozóknak a névsorát, akiknek a foglalkoztatását az újjáépítési munkálatokban nélkülözhetetlennek tartotta.

102 Ez az érdekvédelem, illetőleg a különböző demokratikus szervek munkájának összehangolását segítette elő. Létrehoztak a minisztériumban egy Munkajogi Bizottságot is, a munkaügyi kódexnek a megváltozott viszonyokhoz igazodó átdolgozására.

103 Folyamatban volt a szakmunkás-kataszter elkészítése is. Ebben a munkában a szakszervezetek támogatására számított elsősorban. A kataszter azonban az 1945. év végéig nem készült el. A munkaerő-gazdálkodás problémájának a megoldására elsősorban azért volt szükség, hogy a lakások háború okozta sérüléseit kijavítsák, és azokat lakhatóvá tegyék. Mindenekelőtt a légitámadások okozta tetősérüléseket kellett kijavítani. 1945. július 16-án látott napvilágot az ún. kistető-rendelet, amely augusztus 31-i határidővel kötelezte a háztulajdonosokat — Budapesten és környékén — a 20 m

2-nél kisebb sérülések kijavítására. A szükséges anyagokat az Országos Építésügyi kormánybiztos bocsátotta rendelkezésre, és ő volt felelős a megszabott határidő betartásáért.

104 A helyreállítás határidejét később október 15-re módosították,

105 de a munkák még 1946 tavaszán is folytak. Ennek oka részben a pénzhiány, részben az anyagbeszerzés nehézsége volt. 1945. július 22-én jelent meg az 5120/1945. ME sz. ún. nagytető-rendelet

106 és annak végrehajtási utasítása, a 28060/1945. UM sz.,

107 amely a 20 m

2-nél nagyobb területű tetősérülések és a kisebb szerkezeti hibák október 31-ig történő kijavítására kötelezte a budapesti és Budapest környéki háztulajdonosokat. A tulajdonos a helyreállításhoz—ha kellő tőkével nem rendelkezett — kölcsönt vehetett igénybe, aminek mértékét — a hatóságilag jóváhagyott anyagárak és munkabérek alapján — az országos építésügyi kormánybiztos állapította meg. Az ő feladata volt a sürgősségi sorrendet figyelembe vevő anyagkiutalás, mégpedig a közérdek és a szociális szempontok összehangolásával. A háztulajdonosok kölcsönigényeinek a kielégítésére, a budapesti és a Budapest környéki épületek tetőzetének helyreállítására létrehozták a Budapesti Épületjavítási Alapot. Az épületek tulajdonosai, illetőleg bérlői 1945. augusztus 1. és 1947. július 31. között ún. rendkívüli épületjavítási hozzájárulást voltak kötelesek fizetni. A tulajdonos esetében ez a lakbér 25—50%-át, a bérlő esetében pedig a bérhez viszonyított 100—300%-os többletfizetést jelentette. A befizetett összegekből az Alap 10 évre adott kölcsönt. Később az akció körét kiterjesztették: a „rombolttá" nyilvánított vidéki városokban szükséges tető-helyreállítások költségeinek a fedezésére Vidéki Épületjavítási Alapot, majd 1946-ban Országos Épületjavítási Alapot hoztak létre.

108 A hiteligények elbírálására — az Országos Építésügyi Kormánybiztosság mellett — megalakult az Épülethelyreállítási Hitelvéleményező Bizottság. Az Újjáépítési Minisztérium a tetőfedési munkák méggyor-