Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)

Iratok

állandó szervezetet kellett teremtenem; szerencsére az utóbbi számára az elnökletem alatt működő Fővárosi Közmunkák Tanácsában az alapot és keretet megtalálhattam. A legfontosabb most már hatásköröm pontos megállapítása lett volna. Rövid időn belül készítettem is erre vonatkozó jogszabálytervezetet, amely a feladatok elvégzéséhez szükséges hatásköröket a kormánybiztos személyében összpontosította, a hatásköri viták lehetőségét kiküszöbölte, és a gyors és eredményes intézkedéseket szervezetileg lehetővé tette volna. Sajnos a jogszabály, a 3.950/ 1945. M. E. sz. rendelet csak közel három hónapi késedelemmel, június hó végén alkottatott meg, de a kormánybiztosi működésnek közvetlenül az újjáépítési minisztertől s ezen át a többi kormányhatóságoktól is erősen függővé tételével. Ez a rendelet statuálta az Országos Építésügyi Tanácsot is, mégpedig részben elég bonyodalmas összeállítási móddal, ezért következhetett be a Tanács összehívása csak most. Szerves helyreállítási és újjáépítési munka tehát csak a nyár derekán indulhatott el. Ezt az időpontot a cselekvésre azonban a kormánybiztosság nem várhatta meg, de más tényezők sem voltak hajlandók megvárni. A helyreállítás vonalán a kormánybiztosságnak főleg az előfeltételek — anyag, munkaerő, szállítási eszközök, pénz — előteremtésére irányuló tevékenysége mellett kialakult az érdekeltek öntevékenysége és a városi hatóságok, a polgármester és a kerületi elöljárók, sőt a politikai közületi szerveknek a tevékenysége is a rendelkezésre álló eszközök felhasználásával, de a kormánybiztosság is kénytelen volt a közvetlen akciókra rátérni, mégpedig egyelőre a tetők helyreállítása terén. A párhuzamos helyreállítási tevékenység azonban, bármennyire értékeljük is részeredményeit, — különösen abban a rendszertelenségben, amelyben folyt és ma is folyik, — nem oldhatja meg a helyreállítás nagy problémáit, még kevésbé egész problémáját. Ha a körülmények a kormánybiztos működését ezideig inkább a segítő szerepre szorították, igazi hivatása mégis a helyreállításnak, de az újjáépítésnek is szerves megoldása, amely két problémakör nem jelent egymás után megoldandó feladatokat, hanem párhuzamosan elvégzendőket. Budapest újjáalakításának — és országos vonatkozásban is a helyreállításnak és újjáépítésnek — még mindig nagy nehézségei, a kormánybiztos működését bénító tényezői vannak, ezek az anyag, munkaerő és a szállítóeszközök hiánya és előteremtésük, valamint rendeltetésükhöz eljuttatásuk szervezetlensége; a szétágazó jogalkotás és a keresztül-kasul igazgatás, az általános gazdasági és különösen a valutáris állapot és végül a megszállásból kifolyólag adott helyzet és reánk háruló kötelezettségek. A felsorolt bajok egy részének megszüntetése vagy legalább enyhítése nem cíll a kormánybiztos módjában, de minden erővel arra fog törekedni, hogy a hatáskörén belül megszüntethetőket orvosolja és amelyeket illetőleg befolyást gyakorolhat, az orvoslás megtörténjék.