Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

XI. A KÖZLEKEDÉSI ÁGAK TERVSZERŰ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK MEGTEREMTÉSE

gyors folyamatát biztosítottuk, hanem elértük azt, hogy a legmagasabbra fokozott uszályfordulók által lényeges uszályteret takarítottunk meg, amelyet a máshol jelentkező szükségleteknél használtunk fel. E szállítási mód azonban megkívánja a beés kirakodási műveleteknek zavartalanságát és gyorsaságát. Az őszi csúcsforgalom mentesítésére a nem idényhez kötött áruk elszállítását az őszi csúcsforgalom előtti időre, a kevésbé terhelt hajózási idényre toltuk át, hogy a csúcsforgalmi időszakra minél nagyobb hajótér álljon rendelkezésre. (így pl. vasérc, pirit, bauxit, kő, tűzifa.) Külön tervet készítettünk a völgy- és hegymeneti rakományok összeegyeztető elszállításáról, hogy ezáltal az üres vontatásokat és az üres uszályfordulókat elkerülhessük. Ugyanakkor a b- és kirakási műveletek folytonosságával az uszály kiállításokkal járó időveszteségeket a minimálisra csökkentettük. Ugyanezeket a szempontokat követtük a siói szállításoknál is, ahol a Balatonfüreden elkészült uszályok és kavicsdereglyék egyidejű kieresztésével hoztuk kapcsolatba szállítási tervünket. Ezzel elértük azt, hogy a mintegy 110 vagon siói répa elszállításához a Dunáról egyáltalán nem kellett uszályteret és vonóerőt elvonni. A szállítási ütemtervet az illetékes szervek által rendelkezésre bocsátott becslési adatok alapján készítettük el, figyelemmel arra, hogy a több berakóhelyről egy kirakóhelyre érkező szállítmányok a kirakásnál ne okozzanak torlódást, ami által a felesleges uszályveszteglések et elkerülve a gyorsított uszályfordulókat biztosíthatjuk. Ezek a becslési adatok azonban lényegesen eltértek a ténylegesen szállításra kerülő mennyiségektől. így pl. a kender-szállításoknál előirányzott és becslés alapján megállapított mennyiség kereken 416 vagon volt. A kender terjedelmének megfelelően, figyelemmel arra, hogy a kender rakományoknál a járművek átlag 15—20%-ig használhatók ki, oly uszályteret kellett előirányoznunk, amellyel a szállítások maradéktalanul lebonyolíthatók. Ezzel szemben felkészültségünk ellenére, mindössze 183 vagon kenderrakomány került elszállításra. Természetesen a szállítások folyamán, megindulási tervünktől eltérően a szállítások közben mutatkozó szükséglet csökkenésének mérvéig uszályainkat más szállításokhoz kellett irányítani, ami természetesen az eredeti szállítási tervtől való kényszerű eltérést eredményezte. A kendernek a rakodókra való kiszállításánál, valamint be- és kirakásánál szervezési hiányosságok mutatkoztak, melyek nemcsak tekintélyes uszály várakozási díjakat okoztak, hanem az uszályfordulók késedelmét is jelentették. Különösen késedelmet okozott, hogy az uszályok lehívásánál nem voltak tekintettel az egyetlen kirakó állomás kirakási kapacitására, jó lehet sürgetésünkre és javaslatunkra a kirakási folyamat a szállítások folyamán javuló tendenciát mutatott, mégis lényeges kapacitásveszteséget jelentett. Ugyanez volt a helyzet a répaszállításoknál is, ahol a becslés alapján előirányzott mintegy 5000 vagon cukorrépának elszállításából ténylegesen csak 2800 vagont szállítottunk el. A cukorrépánál a berakásnál felmerült kisebb zökkenőktől eltekintve, főleg a kirakásnál mutatkoztak nehézségek, amennyiben a kirakó berendezések kapacitása nem volt arányban a beérkező küldemények mennyiségével. E körülmény