Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)
XI. A KÖZLEKEDÉSI ÁGAK TERVSZERŰ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK MEGTEREMTÉSE
a legnagyobb mértékben előmozdítjuk, a termelés önköltségeinek csökkentésére irányuló törekvéseket is támogatjuk. A rakodási időre vonatkozó fenti rendelkezéseinket a jövő évi őszi forgalomban is életbeléptetni szándékozunk a fent említett kettős elv alkalmazásának további fejlesztésével. Az önkezelési küldeményeknél a rakodás és elviteli határidőt 3 órában állapítottuk meg. Ez a rendelkezés nem minden esetben volt végrehajtható, különösen akkor, ha egyidejűleg nagyobb tömegben érkeztek a kocsik. Ezért a nagyobb szertárak rézsére a gyakorlatban alig betartható 6 órai rakodási időt, a fizető kocsirakományú áruk rakodási határidejére lenne kívánatos felemelni. A rakodási határidők betartásának érdekében díjszabási intézkedéseket is tettünk. Az egyik intézkedés a kocsiálláspénzek felemelése. Ebben az évben első ízben alkalmaztuk a degresszív emelési kulcsot. Az 1, 2, és 4 forintos kocsiálláspénzeket 4, 6 és 8 forintra emeltük. Bár a rendelkezés általában bevált, mégis meg kell említenünk, hogy egyes szállító felek hajlandók lettek volna az esti órákban érkezett küldemények kirakását a reggeli órákig elhalasztani és vállalni a felemelt kocsiálláspénz összegének megfizetését, mert ez még mindig kedvezőbb lett volna számunkra, mint az éjszakai órákra járó munka és fuvarköltség. A kocsiálláspénz emelés megfelelőnek mutatkozott és ezt a jövő évben is alkalmazni kívánjuk, de megfontolandónak tartjuk az első 24 órára esedékes kocsiálláspénz összegének további emelését. Azoknál a küldeményeknél, melyeknek kirakását az elviteli határidőn belül nem kezdték meg, vagy a megkezdett kirakást félben hagyták, elrendeltük a küldeménynek a vasút által való kényszer kirakását, Emiatt igen sok panasz merült fel, különösen akkor, ha a kirakott kocsik még hosszú órákig üresen az állomáson vesztegeltek. Ez a felek részére többletköltséget jelentett, ami az üzem önköltségét emelte, viszont a kocsiforduló érdekei — tekintettel a vonatforgalmi lehetőségekre — a gyorsított kirakást nem tették indokolttá. Ugyancsak előfordult, hogy a vasút által kirakott kényesebb természetű áruk súlyosabb kárt szenvedtek, ami nemzetgazdasági szempontból nem közömbös. A kény szerkirakásra vonatkozó intézkedés kiadását a jövő évi őszi forgalomban is szükségesnek tartjuk. Javasoljuk azonban, hogy a kényszerkirakás a vonatforgalmi lehetőségek figyelembevételével történjék és különösen a kényesebb természetű áruknál a kény szerkirakás megkezdése előtt az átvevőt minden eszközzel rá kell bírni arra, hogy a küldemények kirakásáról gondoskodjék. Az újrafeladásokat az ország belterületén levő állomásokon mind ugyanabban a kocsiban, mind pedig új kocsiban megtiltottuk és kivételes engedélyezés esetén 1000 forint újrafeladási díj megfizetéséhez kötöttük. Természetes, hogy a fenti rendelkezés az import és export küldeményeknek határállomásokon való újrafeladására nem vonatkoztattuk. Ez a rendelkezés jól bevált, ezért a jövő évi őszi forgalomban is érvényesíteni kívánjuk. Mivel az olajos és benzines tartálykocsiknál nagyon gyakran rendkívüli okok teszik
