Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

2. A közlésre kerülő források szerkesztett címet kaptak, amely tájékoztat a dokumentum keletkezéséről és tárgyáról. A cím magában foglalja az irat keletkezésének a helyét, a keltezését, az irat írójának vagy kiállító szervének a nevét, a címzett megnevezését, az irat típusát, tárgyát. A dokumentum szerzőjének (kiállítójának) és címzettjének hivatali iratoknál általában a külső és átvevő szervet tekintjük, személynevet csak abban az esetben tüntettünk fel, ha annak az ügynek keletkezése vagy elintézése szempontjából különös jelentősége volt (pl. jelentés Koszov vezérőrnagynak stb.). A küldő és a címzett szerv nevét az egykorú hivatalos elnevezéssel közöljük. Az archeográfia szabályai megengedik, hogy a címben is alkalmazzuk a szervek hivatalosan használt, ismertebb vagy e kötetben gyakori rövidítéseit (KKM, HM, KPM, ÁEK, MÁV, GYSEV, MÁVAUT, MATEOSZ, MFTR, BHRT, DTRT, MESZHART, MASZOVLET, illetve MKP, SZDP). Rövidítve írjuk a részvénytársaság (RT) és a nemzeti vállalat (NV) megnevezést is. (A rövidítések feloldását a kötet végén tesszük közzé.) A szerkesztett cím utal az irat típusára, mivel ez a forrás meghatározásához tartozik. Az iratok típusának széles körét tartalmazza a forráskiadvány, így számos jelentés, helyzetjelentés, emlékirat, memorandum, beszámoló, előterjesztés, összeállítás, kérelem, emlékeztető, jegyzőkönyv határozat, utasítás, engedély, rendelet, körrendelet, terv, munkaterv, javaslat, feljegyzés, figyelőlap stb. került közlésre. , A A szerkesztett címben pontosan és röviden jelöltük az irat tárgyát lehetőleg az egykor adott tárgymegnevezés, illetve saját cím felhasználásával. A közölt rendeleteknél változtatás nélkül átvettük a hivatalos közlönyben szereplő címet. 3. A szövegközlésben a tudományos forráskiadványokkal szemben támasztott legalapvetőbb követelmény, hogy a dokumentumokat kihagyás és hozzátoldás nélkül, teljes szövegben közli. A fontos és aránylag rövid, áttekinthető iratok esetében és ilyen a kiadott dokumentumok döntő többsége, csak a címzést, a tárgyrovatot és a keltezést emeltük ki a szövegből a címbe. Előfordul azonban részleges közlés is, amikor az irat egyes részeinek a tárgya nem oda vonatkozik, ismétlő jellegű, vagy lényegtelen. A kihagyásokat minden esetben három ponttal jelöltük és a tudományos tájékoztató apparátusban röviden ismertetjük a nem közölt rész tartalmát. A közlekedési szerveknél keletkezett dokumentumoknak jellegzetessége, hogy nagy forrásértékű iratokhoz számos statisztikai táblázatot, diagramot, grafikont mellékeltek és ezekre a szövegben sokszor hivatkoznak is. A kötet gondozója számára sok aprómunkát okozott ez a jellegzetesség, mert a terjedelem ésszerű csökkentése érdekében vagy nyomdai okokból (grafikonok, ábrák) nem lehet eredeti formájukban közzéadni e mellékleteket, ugyanakkor adataik értékesek a kutatók számára és emiatt közlésüktől nem tekinthettünk el. A közzétételt ilyen esetekben úgy oldottuk meg, hogy a mellékletet a tudományos tájékoztató apparátusban, a szövegmagyarázó jegyzeteknél lehetőség szerint „sűrítve", tartalmilag ismertetjük. Az általános archeográfiai gyakorlatnak megfelelően lehetőleg a tisztázatot közöljük. A közlekedésügyet irányító hivatali szervek a tisztázatot gyakran nagyszámú