Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

szolgálati helynek egyszerre küldték meg, hitelesített másolatban (valójában „másodlatban"), illetve sokszorosításban. Amennyiben tisztázatot vagy hozzá hasonló jellegű végleges szöveget nem leltünk fel, a fogalmazványt készítettük elő kiadásra. (A dokumentumok irattani meghatározását a közölt szöveg után írt legendában adjuk meg, ezért a követett elveket ott részletezzük.) A közreadásra előkészítés során a szöveget — kiváltképpen fogalmazványok esetében — meg kellett szabadítani a pontatlanságoktól, zavarójelektől. A szöveg gondozása során a szöveghűség élesen megkülönböztetendő a betűhűségtől. A szöveghez hűen nem változtattunk rosszul megfogalmazott mondatokon, nem hagytuk ki és nem tettünk hozzá semmit, a kritikai észrevételeket a tudományos tájékoztató apparátusban közöljük. Ugyanakkor a szövegek eredetileg leírt formájukban számos pontatlanságot tartalmaztak, amelyeket a jegyzetapparátusban való feltüntetés nélkül, betűhűségre nem törekedve kijavítottunk, így kijavítottuk a nyilvánvaló gépelési hibákat, helyesírási hibákat. A szöveg végén az aláírásokat a hivatali beosztással együtt közöljük. Ha az aláírást nem tudtuk megfejteni, „olvashatatlan aláírás" jelzést írtunk a helyére. A tisztáZatokat általában a vezető egyedül, vagy két aláírásra feljogosított „cégszerűen" írta alá. A fogalmazványok alatt azonban általában több aláírás is szerepel (készítők, véleményezők és a kiadmányozó). Mivel ez az irat keletkezését megvilágítja, a több aláírást közöljük; : aj egy szerv esetében három aláíróig, b) ha több szerv közösen írt (pl. felterjesztést, memorandumot) akkor minden szervtől egy-egy aláíróig. Az elhagyott aláírásokra, illetve ha aláírás az iraton nincsen, a jegyzeteknél utalunk. 4. A kiadványban, közvetlenül a szöveg után technikai tájékoztatót, ún. legendát adunk. A legendában meghatározzuk az iratfajtát és lelőhelyét. a) Iratfajta szerint a közölt dokumentumokat az alábbiak szerint szabályoztuk: I. Tisztázat. A címzetthez beérkezett, kiadványozott és aláírt bélyegzőlenyomattal ellátott, nem indigóval, többnyire „cégjelzéses" levélpapírra gépelt vagy tisztázott kézírással leírt irat. II. Másolat. AiZ eredeti kiadványozott fogalmazványról készült, de a vezető által gépelés után kézzel már alá nem írt, hanem segédhivatala által hitelesítő záradékkal ellátott (A másolat hiteléül XY segédhivatal-vezető.) és lebélyegzett iratokon kívül az eredeti tisztázatról utólag készült, esetleg a hitelesség formai jegyeit is nélkülöző iratok, amelyek szövege bizonyára azonos a tisztázattal. III. Sokszorosított. Kiadványozott, a vezető által eredetileg kézzel aláírt, de nagyobb példányszáma miatt nem írógéppel, másolópapírral, hanem stencillel, nagyobb példányszámban sokszorosított körrendeletek, értekezleti jegyzőkönyvek, tervek, beszámolók stb.