Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

XI. A KÖZLEKEDÉSI ÁGAK TERVSZERŰ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK MEGTEREMTÉSE

4000 tonnát tudunk hozzátenni; így lesz összesen 114 000 tonna hajóterünk. Technikai minőség tekintetében ez is távol áll még az 1938-as színvonaltól. Számításba jöhet, mint szállítási eszköz a tehergépkocsi. Az 1938. év 4050 tehergépkocsijához képest 1948-ban közel 12 000 tehergépkocsi van. Ezek 1/3 része — vagy több is — csupán 2—3 tonnás kocsik, teljesítőképességük csekély, bevetésük nagyobb szállításokra lehetetlen. Ezek volnának a rendelkezésre álló szállítási eszközök, amivel szemben — ha tekintetbe vesszük az elszállítandó áruvolument, a csúcsforgalom idején nem tudunk boldogulni, márpedig minden árut el kell szállítani, mert nem üthetünk léket a 3 éves terven, melyet 2 és 1/2 év alatt akarunk elvégezni. Lehetetlen, hogy a tervszállítások ne kerüljenek leszállításra. Az élelmezést is biztosítani kell, nem engedhető meg, hogy bármi is a tél prédájává legyen. A cukorrépát is le kell szállítani december elejéig és ugyanez áll a burgonyára is, mielőtt a téli fagy kárt tehet benne. A kupacolást nem szabad megengedni. Ha tudjuk, hogy az 1938. évnél nagyobb szállítási feladatok állnak előttünk, szállítási eszközeink pedig rosszabbak, akkor ki kell használni az egyetlen lehetőséget, amit eddig még nem használtunk ki: a szállítások előrerehozatalát. A szállításokat tervszerűvé kell tenni, így nagyobb áruvolumenek szállítása válik lehetővé. Előre kell hozni az őszi szállításokat a nyári hónapokra, így pl. a tűzifa-, gömbfa-, deszka-szállításokat. A MÁLLERD-nek is előre kell hoznia a szállításokat; mi ehhez képesek vagyunk a nyári hónapokban 500—1000 kocsit rendelkezésre bocsátani, és munkaerővel is ki tudjuk segíteni. Az őszi hónapokra a MÁLLERDnek napi 50 kocsit adnánk. Ugyanez áll a kőre, kavicsra; most rakodhatnának a bányák napi 700—900 kocsit, sőt 1500 kocsi megrakásának sincs akadálya, ezzel szemben augusztustól essen le igénylésük napi 20—30 kocsira, s csak a halaszthatatlan szállításokat végezzék. A kőbányák államosítása lehetővé teszi ezt. Az ércet is a nyári hónapokban kell intenzívebb leszállításra beállítani; a készletezés is a nyári hónapokban történjen. Az orosz, jugoszláv és csehszlovák érchez is a nyári hónapokban állítanánk ki nagyobb kocsi-volument, ősztől kezdve pedig szintén napi 20—30 kocsit adnánk a mostani napi 100 kocsival szemben. A koksz-szállítást is a nyári hónapok alatt kell szorgalmazni, Lengyelország és Csehszlovákia is szívesebben adna most kocsikat, mint az őszi hónapokban; bár ez nem annyira kocsi — mint inkább mozdony-probléma. Általában a szénszállítást a nyári hónapokra kell nagyobb arányban elosztani, mint télre. 100 000. tonna szén vár a bányáknál elszállításra, szállítsuk ezt le most azonnal; mi már félúton elébe jöttünk e tervnek, midőn 50% engedményt adtunk arra a szénre, ami már döntve fekszik. A tartalék-szén is a nyári hónapok folyamán kerüljön leszállításra, különösen a cukorgyárak részére; nem szabad előfordulni annak — mint a múlt években — hogy a szénszállítások egybe estek a nagy cukorrépa szállításokkal és így torlódás állt elő a kocsihiány miatt. A szállítások egyik rákfenéje: a kereszt-szállítás; ezt meg kell szüntetni. Pl. Badacsonytomajból szállítottunk követ az Alföldre, pedig Szobon is van kő; ennek az intenzívebb kihasználásával nagy távolság volna megtakarítható. Tűzifát a Dunán-