Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

XI. A KÖZLEKEDÉSI ÁGAK TERVSZERŰ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK MEGTEREMTÉSE

intézkedésekre van szükség: minisztertanácsi előterjesztést készítettünk jóváhagyás végett. (Bebrits államtitkár úr felolvassa a minisztertanácsi előterjesztést.)

3 A továbbiakban: megmaradna minden eddigi szállítási szerv, csak fentről kapnának előbb nagyvonalú, később apró részletekre kiterjedő utasítást. Minden minisztériumnál és vállalatnál kellene egy egy hivatalt létesíteni (egy-két emberből), mely tudományos alapon megállapítaná, hogy honnan hová, milyen mennyiségek kerülnének elszállításra; kéri, hogy minden minisztériumban és vállalatnál legyenek, akik ezzel foglalkoznak. A szállítások előrehozása a hitelkérdéssel is kapcsolatban van: hitelelőrehozásokra lesz szükség. Bár a hitelek előrehozása komplikált és nehezen megoldható feladat, mégis mind a Gazdasági Főtanács, mind a tervhivatal és egyes tárcák kedvezően fogadták ezt a gondlatot, mert nagy előnyök származnak belőle az országra. Az esetleges segélyútirányok igénybevétele nem fog pénzügyi többletet okozni, azért, mert a fuvarlevél adatai szerint kell fizetni. Egy tekintetben jöhetnek financiális problémák, ha a vasútról el kellene vinni és gépkocsira hárítani nagyobb volumeneket, mert az drgább; arra fogunk tehát törekedni, hogy minél kevesebb legyen a MATEOSZ és MÁVAUT-ra háromló teher, mert fennmardó összeget a vállalatok viselik. Jó lenne, ha már májustól kezdhetnék meg a munkát, mert meglehetősen komplikált és nagy előgyakorlatot igényel. A munkának azonnali megindítását kívánja még a szállítások előrehozatala is, s ez szükségessé teszi ennek a szervnek mielőbbi működését. Bebrits államtitkár úr felkéri a jelenlevőket, hogy a különböző tárcák és vállalatok részéről mondják el észrevételeiket és adják elő kívánságaikat. Jóvátételi Hivatal: Bár elvben és gondolatban legtökéletesebben elfogadja a tervet, de tekintettel a jóvátételi szállítások különös voltára, néhány megjegyzés merül fel: az 1948. évi augusztus—november hónapokban mezőgazdasági jóvátételi kötelezettségünk kenyérgabonában és kukoricában kb. 150 000 tonnát tesz ki, ez 10 000 kocsit igényel, mégpedig különleges, exportszállításra alkalmas vagonokat. A Jóvátételi Hivatal a leszállításra vonatkozóan már tárgyalt a Szovjetunióval, azonban június közepe előtt aligha várható válasz. Ipari vonalon kb. 1000 vagon forgalom van. A Szovjetunió gyárai félévre előre kalkulálnak, ennek megfelelően az átveendő árukat illetően is kész terveik vannak, ezért részünkről egyoldalúan nem lehet eldönteni a jóvátételi szállítások menetét. Pénzügyminisztérium sójövedéke: Örül a tervnek és megemlíti, hogy teljesen beilleszthetőnek tartaná a tömegszállításokba 72 000 tonna só leszállítását még a nyár folyamán, ami kb. 5000 kocsi felszabadítását tenné lehetővé. Iparügyi Minisztérium: Nagy örömmel üdvözli a tervet, de feltétlenül szükségesnek tartja középeurópai viszonylatban a szállítások szabályozását (uszály, vasúti kocsi, vagy tehergépkocsi), s egyben a szállítás meggyorsítását, és a külföldre hurcolt ipari javak hazahozatalához kocsikat kér.