Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

XI. A KÖZLEKEDÉSI ÁGAK TERVSZERŰ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK MEGTEREMTÉSE

összeg a szükséges beruházások legkisebb mértékét fedezi, ezért ezt az összeget, mint feltétlenül indokoltat elfogadja. A BSZKRT céljaira előirányzott összegek között a két párt lényeges különbséget nem mutat. A bizottság elfogadja beruházási végösszegként 48 millió 1938-as pengőt, — ami 4-es szorzószámmal véve 192 millió forint. Az albizottság az újjáépítésekre előirányzott összegből az 1400 km hosszú bekötő út építésére fordítandó 29 millió 1938-as pengőt — ami 4-es szorzószámmal véve 116 millió forint — mint végösszeget elfogadja, azért, mert a SZDP terve szintén ugyanilyen hosszúságú bekötő út építését irányozta elő, azonban a költségekhez nem számította hozzá a közületek által a múltban fizetett hozzájárulást. A főközlekedési utak korszerűsítését célzó átépítések tekintetében megállapodott az albizottság abban, hogy a MKP terve általában a legfontosabb ilynemű építéseket tartalmazza, mégis szükségesnek tartja a MKP tervében szereplő ilyen építések kiegészítését a következőkkel, fontossági sorrendben: 1. A győr—soproni útvonal kiépítetlen szakasza cca. 21 km hosszban, 2. a 6. számú állami főközlekedési út folytatásaképpen a Szekszárd és Pécs közötti útszakasz mintegy 59 km hosszban. — Ez a különbség körülbelül 11,25 millió 1938-as pengő — ami 4-es szorzószámmal véve 45 millió forint — többletköltséget jelent. Megállapítja a bizottság, hogy közutaink kiépítésének állapota 1938-ban aránylag alacsony színvonalnak felelt meg. Amennyiben a közlekedési terv végösszege csökkenést szenvedne, az itt pótlólag előirányzottakból feltétlenül ragaszkodik az albizottság a soproni 21 km szakasz megépítéséhez azzal, hogy végső esetben a 6. számú út tervbevett építéséből annyit kell elhagyni, amennyi a költségeket kiegyenlíti. Megállapítja a bizottság, hogy útépítésünk gazdaságossága tételei és fejlesztése szempontjából szükségesnek tartja a SZDP tervében szereplő útépítési laboratórium felállítását a budapesti Műegyetemen, amelynek mintegy 100 000 forintot kitevő költsége az útépítési költségben benne foglaltatik. Megállapodott az albizottság, hogy a légiforgalom céljaira felvett 10 millió 1938-as pengőt — ami 4-es szorzószámmal véve 40 millió forint — kitevő beruházási összeget, amelyet nemzetközi kötelezettség is előírt, feltétlenül szükséges beruházásnak tartja. A közúti gépjárművek beszerzésére a bizottság szükségesnek tartja 36 millió 1938-as pengő — ami 4-es szorzószámmal véve 144 millió forint — előirányzatát. A keskenyvágányú gazdasági vasutak céljaira előirányzott 13,5 millió 1938-as pengő, — ami 4-es szorzószámmal véve 54 millió forint — összegű beruházást az albizottság indokoltnak tartja, mert az erre a célra előirányzott beruházási összegből egyenértékű teljesítményű bekötő utat kiépíteni nem lehet. A paritásos bizottság megállapítja, hogy a közúti hídépítés terén végrehajtandó munkálatok a két párt tervében teljesen azonosak. Az építésre fordítandó összegek közül a Lándhíd építésére fordítandó összegek egyik párt tervében sem szereplenek, miután ezek nagyrészt külföldi gyűjtésből nyernek fedezetet. A Margithíd építéséhez szükséges költségfedezetben azonban a főváros költséghozzájárulásának is szere-