Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

X. A LÉGI KÖZLEKEDÉS MEGINDULÁSA

E tervnek rádió adóberendezésekre vonatkozó részét a következó'kben képzeljük el: Tekintettel arra, hogy a kairói egyezmény következtében — melyet Európa összes államai aláírtak — egész Európa repülő rádióhálózata, tekintettel a sűrű repülőhálózattaljáró kis távolságokra, főleg a hosszúhullámi rendszeren alapul, e rendszerbe való beilleszkedés szükségessége kötelezőleg írja elő Magyarországon hosszúhullámi rádióhálózat kiépítését, annál is inkább, mivel ez a hazai és környező állambeli repülőterek egymástól való kis távolságai miatt műszakilag is indokolva van. A hosszúhullámú rádióhálózatok mellett azonban bizonyos mértékben a már meglevő ideiglenes jellegű rövidhulláim rádióhálózat továbbfejlesztését is tervezzük, nagyobb teljesítményű rövidhullámú adók üzembehelyezésével. Tervezetünk szerint minden vidéki repülőtéren és Adcock állomáson egy db 700 Wattos antennakörteljesítményű hosszúhullámú adó beszerzése szükséges a repülőterek egymásközti, a repülőterek és repülőgépek egymásközti összeköttetése, valamint az iránymérő szolgálat számára. — Ez a szombathelyi, debreceni, szegedi, győri, miskolci, pécsi, nyíregyházi repülőtereket és a pápai adcock iránymérő állomást figyelembevéve 8 db adót jelent, melyhez még egy tartalékot és a budaörsi repülőtérre további egy adót számítva, 10 db 700 Wattos adó lenne beszerzendő. Itt megjegyezzük, hogy a budaörsi repülőtér számára fenti egy db-on kívül, új adókat nem kalkuláltunk, azon elgondolás alapján, hogy a Budaörsön már rendelkezésre álló adóberendezések fognak e célra felhasználtatni, illetve ezek kevésbé fontos vidéki repterekre való áthelyezésével az onnan felszabaduló 700 Wattos adók helyeztetnek majd Budaörsön, mint központi állomáson üzembe. A ferihegyi repülőtérre adókat pedig egyáltalán nem szándékozunk még rendelni, egyrészt mivel az a hároméves terv egy későbbi fázisában is lehetséges lesz, másrészt és főleg azért, mert nem tartjuk kizártnak, hogy a nemzetközi légiforgalom fokozatos kifejlesztése után a már meglevő és még tervezett vidéki repülőtereken a belföldi légiforgalom akár forgalomtechnikai, akár egyéb gazdasági szempontok miatt idők folyamán módosulni, ill. csökkenni fog, úgyhogy az egyes vidéki repülőterek üzemeinek jövőbeli esetleges leállításával felszabaduló 700 Wattos hosszúhullámú adók Ferihegyen és Budaörsön lesznek felhasználhatók. (Itt megjegyezzük, hogy a ferihegyi elpusztult rádióállomáson 1943-ban 5 db 1500 Wattos, 2 db 700 Wattos hosszúhullámú és 3 db 500 Wattos rövidhullámú adó volt üzemképesen felszerelve.) Nem kétséges különösen, hogy a két budapesti repülőtér komoly nemzetközi légiforgalom kifejlődése és a belföldi légiforgalom teljes leállítása esetén a vidékre szánt összes rádióadóberendezéseket fel tudja venni, úgyhogy még az esetben sem látszik túlméretezettnek jelen beszerzési tervezet. Egyébként megjegyezzük még, hogy véleményünk szerint a háború alatt a különböző államokban (főleg Angliában és Amerikában) kifejlesztett új rendszerű repülésbiztosító berendezéseknek (Radar stb.) a PIACO pár éves jövőbeli munkája eredményeképpen a jövőben szabványosításra kerülő eljárásokra és berendezésekre való áttérés esetén sem válnak feleslegessé jelen beszerzések, mivel ezen adók nem