Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

Ebből az állományból ténylegesen dolgozott 1949 végén a gőzmozdonyok 63,7%-a, a személykocsik közül 2750 db, a teherkocsiparkból pedig összesen 36 888 db.

152 A vízi közlekedésben a hajók száma, befogadó- illetve hordképessége általában alatta maradt a háború előtti adatoknak. Év ... . 1937 1949 Személyhajók száma (db) 67 37 befogadóképessége (fő) 17 597 14 913 Vontatóhajók száma (db) 29 35 teljesítőképessége (LE) 14 500 15 935 Duna tengerjáró hajók száma (db) 4 hordképessége (t) 3 570 teljesítőképessége (LE) 2 320 uszályok száma (db) 237 184 hordképessége (t) 134 427 120 528 A folyami, tavi áruszállítási teljesítmény 76,3% volt 1949-ben (381 719 árutonnakm) az 1937. évinek (499 187 árutonnakm). Az 1945—1949 között eltelt öt év a magyar közlekedés történetének legmozgalmasabb időszaka volt. Példátlan méretű erőfeszítésekkel sikerült elérni, hogy a legsúlyosabb háborús károsodást szenvedett népgazdasági ágazat a hároméves terv végére a világháború előtti teljesítményét jelentősen meghaladta. A magyar közlekedés helyreállítása előfeltétele volt az egész ország gazdasági, kulturális és szociális újjáépítésének. Az „Arccal a vasút felé!" mozgalomban, a hídcsatákban mozgósított ipari és közlekedési dolgozók rendkívül rövid időn belül biztosították, hogy a legszükségesebb szállítások lebonyolítására alkalmassá váltak az elpusztult közlekedési berendezések. 1946-tól azonban más népgazdasági ágazatok — a bányászat, a nehéz- és gépipar — kerültek a fejlesztés fő vonalába és ez az első hároméves tervben, majd az első ötéves tervben még fokozottabban érvényesült. A közlekedés teljesítőképessége így 1949-ben kezdett lemaradni az ipari termelés fejlődésétől és a racionalizálási, munkaszervezési intézkedések az elmaradást csak nehezen, ideig- óráig pótolhatták. Mégis, e korszak nemcsak a levéltárak, könyvtárak, múzeumok gyűjteményeiben hagyott emlékeket maga után, hanem számtalan tapasztalattal is gazdagította a közlekedéstudományt, és emlékeztetnek rá a ma is álló hidak, vasúti felépítmények és magasépítmények, hajóállomások, repülőterek is.