Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

IX. A HAJÓZÁS HELYREÁLLÍTÁSA

útján, tőkével nem rendelkezve, saját munkánkkal minden keresetünket beleölve hoztuk össze. A vízijárművek egy része speciálisan felszerelt munkagépekből áll, amelyekkel a mi munkánk s szaktudásunk hozzáadásával dolgoztunk, résztvettünk az ország újjáépítésében. Azáltal, hogy ki lettek a kezeink közül véve, értéktelenné válnak, ócskavasakká és roncsokká süllyednek vissza. Mielőtt beadványom részletezésébe fognák bele, engedelmet kérek személyi adataim rövid ismertetésére: Az 1919. forradalomban a MFTR-nél voltam hajóskapitánya tevékeny részt vettem abban, emiatt emigrálnom kellett s a MFTR büntetésből elbocsájtott. Jugoszláviában, egy magánhajózási vállalatnál helyezkedtem el, s 21 évig hajózási, s műszaki teendőket láttam el. A németek 1941-ben a céget , mint zsidó vagyont lefoglalták, s engem szabotázscselekmény címén, mivel nem akartam szolgálatukba lépni, internáltak, majd sikerült Magyarországba jutnom, ahol a felszabadulást megértem. Közben itt helyezkedtem el, rokoni vegyi üzembe(n). 1945. beléptem MKP-be. 1946-ban társultam a titeli Jankovits János motorgépész és hajóépítővel. A mai hajóegységeink és munkagépeink a következő(k): 1946-ban megépítettünk egy 12 tonna és egy 50 tonna hordképességű kis fadereglyét, ezzel a Margit-híd újjáépítésénél dolgoztunk. A MFTR-től megvett kiselejtezett Wekerle gőzöstestre egy daru és emelőszerkezet lett ráépítve. Ezzel vállaltuk a Margit-híd pillér javításánál a betonszekrények szállítását. Később, az 1947. telén a larsenek kihúzását. Majd a déli összekötő hídnál a cölöpök húzását. A Margit-híd újjáépítésénél végzett munkáért elismerő okirat lett kiállítva. Átvettünk a Duna(—)Tisza közi Hajózástól egy öreg, 250 (tonna) hordképességű Sz. 4. fahajót. Erre a Dunakotrásoktól megjavítás fejében kölcsön kapott markolóberendezést szereltük fel. Ezen egységgel kotrási munkát végeztünk a Margit-hídnál és a déli összekötő hídnál. A munkák befejezése után a markolóberendezést visszaadtuk, a fahajó annyira tönkrement, hogy most üzemképtelenül, elsül(I)yedve áll a Soroksári Duna-ágban. 1947-ben egy kis fadereglyét építettünk, s abba egy kollegám tulajdonát képező Man Dieselmotort építettünk be, s Balázs néven dolgozik, mint motoros votató hajó. Ezzel a Margit-hídnál és a déli összekötő hídnál jó szolgálatot teljesítettünk. Vonalhajózásra alkalmatlan, motorja autómotor, csak folytonos javítással tartható üzemben. 1948-ban nagy áldozatok árán építettünk saját regieben, személyes közreműködéssel egy kis vastestet, amelybe egy használt 100 HP autómotort szereltünk be. Gyuri motor. Ezzel építési és motorhibák miatt alig tudtunk dolgozni, s minden jövedelmünket felemésztette. A korán beköszöntött 1948-as tél miatt a téli állás költségei miatt eladósodtunk, a személyzetet fizetnünk kellett. 1949. tavaszán a Magyar Hajófuvarozók Szövetkezetébe adtuk be járműveinket, ahonnan a rossz üzletmenet miatt mai napig egy fillért nem kaptunk. 1949 tavaszán szerkesztettünk egy lemosó berendezést, kis dereglyékre szerelve, kölcsön motorral. Ez egy újjítás volt, a Duna kotrások munkáját megkönnyítette.