Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

IX. A HAJÓZÁS HELYREÁLLÍTÁSA

Ugyanis az eddig 22 munkásnak derékig sárban való foglalkoztatását helyettesítette és gyorsította meg. A Dunamotornak

2 lett bérbe adva, aki a kotrásokat vállalta. Annak államosítása következtében az idén annak bérét sem kaptuk meg. Vállalkozásunk nem teljes egészében hajózási üzlet, hanem a vizén előforduló munkák végzése, amelyet értéktelen járművek és eszközök felhasználásával, szaktudásunk, fizikai és szellemi munkánk által értéket termeltünk, az ország újjáépítését csekély erőnkkel elősegítettük. Most pedig ismertetem az 1949. évi munkaprogramunkat, amellyel bekapcsolódtunk volna az 5 éves terv termelő és építő munkájába, de ami meghiúsul most (a) vállalatvezetőnek (a) kirendelésével, munkaakarásunk s szaktudásunk félreállításával. Be akartuk fejezni a télen megkezdett, Delmár cégtől a célból átengedett 2 elsüllyedt kavicsszállító dereglyének Pap-szigetnél való kiemelését. Ki akartuk emelni (a) Ferencvárosi rakpartnál elsül(l)yedt kis vashajót. Meg akartunk valósítani egy kis kavicsszállító — kotróberendezést. Ehhez a tanulmányainkat befejeztük, s tapasztalataink vannak kiséreletezéseinkből. Ez forradalmi új(j)ítást hozott volna be a kavicskotrás és kirakás terén, amely még ma is a 100 éves módszerrel, vedres kotrókkal és elevátorokkal, nagy költséggel és anyagpazarlással történik, mert a kapitalista rendszer nem akarta félredobni berendezését, hogy új utakon haladjon. Mint régi hajózási szakemberek, akik egész életükön át munkából éltek, tőkét nem gyűjtöttünk, s tapasztalatainkkal, szaktudásunkkal résztvettünk az ország újjáépítésében, most pedig az 5 éves terv érdekében, saját anyagi erőnkből akartuk megvalósítani és kikísérletezni a kavicskotrás(-)beli új(j)ításunkat, amelyről az 5 éves terv érdekében többet is szeretnénk szeméyesen és szóbelileg előadni. Most a vállalatvezetőnek kirendelésével egyik napról a másikra kenyér nélkül maradtunk, engem különösen károsan érintett, most harmadszor az életben. Először 1919-ben való forradalmi szereplésem miatt elvesztettem állásomat és ingóságaimat, majd a fas(s)izmus áldozata lettem, 1941-ben a németek kifosztottak és internáltak, most a 3 éves munkánk lett megzavarva és további cselekvő erőnk elvágva — szerszámaink és munkánk semmivé les(s)z. Nem egy nagytőkés kapitalista vállalat tulajdonosai voltunk, saját kétkezi munkánkkal a kisipar keretét meg nem haladva dolgoztunk, termeltünk, s elősegítettük az újjáépítést és a szocialista állam felépítését. Szaktudásunk, munkabírásunk nem az állami szolgálatban alkalmazotti minőségben lett rendelkezésre bocsájtva. Kérjük azért befejezésül azt, hogy Miniszter Űr tegye lehetővé, hogy tovább dolgozhassunk. Munkagépeket, amelyek most tétlenül fognak heverni, továbbra (is) használhassuk, kisdereglyéket, amelyek nem valók állami nemzeti vállalatok keretébe, felhasználhassuk, a fent előadott munkaprogramunkat megvalósítsuk s ahhoz a szövetkezetben már megkeresett anyagi eszközöket kikapjuk. Mert termelni s dolgozni akarunk. Szabadság! Szabó László