Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

IX. A HAJÓZÁS HELYREÁLLÍTÁSA

idő és a háborús évek alatt eme hajók nem voltak kellőképpen karbantartva és azonkívül számos közülük a háborús cselekmények következtében megsérült. A 180 hajóegységből a terv első két évében kijavítást nyert 72 egység, míg az 1949. évben 52 egység kerül kijavítás alá. így az eredetileg javítási tervbevett hajók közül 56 egység nem nyer javítást. Az 1949. évi, azaz 3. évi tervben túlnyomórészben uszály és kikötő állóhajó kerül javításra, minthogy utasszállító és vontatóhajók az első két évben 7 kivételével kijavítást nyertek. A 3. évre az 52 hajóegység között kijavításra kerül 2 db utasszállító gőzhajó, 5 db vontatóhajó, 17 uszályhajó, valamint 28 db kikötő állóhajó. A fenti munkálatok, illetőleg javítások elvégzésére 9 470 000 Ft nyert előirányzást 182 000 forintos átlagköltséggel. A hajójavítások között ezért szerepel olyan nagy számmal kikötő állóhajó javítás, mert a hajóállomási forgalom felvétele céljából még szükség volna az 1948. évi állapothoz képest 55 ilyen egység kijavítására, amely szükséglet részbeni fedezésére szolgál a 28 állóhajó. Ehhez természetszerűleg hozzászámítandó a hajóépítések során újjáépülő 2 állóhajó is, úgyhogy így ezen a téren fennmaradó további szükséglet 25 állóhajó. Minthogy azonban ezek felhasználható állapotban vannak, javításuk elhalasztható. Az eredeti terv szerint a 180 egység javításának az első két évben kellett volna befejeződnie és hogy ez nem történt meg, ennek oka az, hogy az erre a célra szolgáló tervhitel nem állt teljes egészében rendelkezésre, a hajók javításával kapcsolatban az előirányzott követelményekkel szemben növekedés állt be, és végül a hajójavítási szorzószám az eredeti 6-ról 6,6-ra növekedett, ami a javítási munkák tekintélyes drágulását idézte elő. II. HAJÓEMELÉSEK Eme munkálatok a 3 éves terven azért vétettek föl, mert a Duna és Tisza magyar szakaszán 1947. évi augusztus 1-én süllyedt állapotban levő hajóegységek közül tekintélyes számú a hajózó útban feküdt, ezenkívül eme hajók kiemelésével, és azok egy részének helyreállításával szükség volt hajóállományunk kiegészítésére. Bár a 3 éves terv 2., azaz csonka évében kiemelt hajóegységekkel a Dunán eltávolítást nyertek a nagyobb akadályt képező egységek, mégis szükség van a további hajóemelésekre, minthogy 40 hajó, ha kisebb mértékben is, de még mindig akadályozza a hajóforgalmat. Ezek között a Duna és Tisza magyar szakaszán részben olyan hajók szerepelnek, melyek külföldi hajózási vállalatok tulajdonát képezték. Hajószerelési munkálatok elvégzésére szükség van továbbá az osztrák Dunaszakaszon is, minthogy a szovjetorosz kormány által a szakaszról visszadott hajók visszadásával kapcsolatban az emelésre nézve részünkről kötelezettség áll fenn. A 3. azaz 1949. évben emelésre kerülő hajók kedvezőtlen körülmények között, általában erősen megrongáltan nyertek elsüllyesztést, úgy hogy azok kiemelése a hajóállomány növelése szempontjából csak kisebb mértékben jöhet számításba. Az emelés és kijavítás útján nyerhető hajótér becslés szerint legfeljebb 3—4000 tonnát tehet majd ki. A fenti indokok alapján kiemelésre tervbevétetett a Dunán 10 hajóegység, a Tiszán 12 hajóegység és az ausztriai Duna-szakaszon 8 hajóegység, összesen