Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

V. A GAZDASÁGI VASUTAK HELYREÁLLÍTÁSA

83/B Budapest, 1947. januőr 22. A KÖZLEKEDÉSÜGYI MINISZTÉRIUM JELENTÉSE A MINISZTERNEK A MEZŐGAZDASÁGI MAGÁNVASUTAKRA VONATKOZÓ RENDELETTERVEZET TÁRGYÁBAN A Gazdasági Főtanács a mellékelt 7557/1946. számú határozatában

1 azt a rendeletet hozta, hogy a földbirtokreform során feleslegessé vált mezőgazdasági magánvasutak anyagát, amennyiben közeli üzembehelyezésük nem remélhető, a tulajdonosoktól véglegesen igénybe kell venni és a közlekedésügyi miniszter rendelkezésére kell bocsátani. Ugyanezen határozatában a Gazdasági Főtanács az iparügyi minisztert kéri fel, hogy más miniszterekkel egyetértésben az igénybevételre vonatkozó rendelettervezetet készítse el. Minthogy így a közlekedésügyi miniszter rendelkezésére bocsátandó magánvasutakra vonatkozó rendelettervezetet az iparügyi miniszter készítené, azzal a kéréssel fordultunk a Gazdasági Főtanácshoz, hogy határozatát oly irányban módosítsa, hogy a rendelettervezetet a közlekedésügyi miniszter készítse el. A Gazdasági Főtanácstól 9110/1946. számú mellékelt átiratban erre azt a választ nyertük, hogy új rendelet kiadására nem is kerül sor, mert az 5410/1945. ME számú rendelet alapján az iparügyi miniszternek módjában áll elhagyott vagyontárgyakat igény bevenni.

2 Amennyiben Miniszter Űr fentiekre vonatkozóan új ME. rendelet kieszközlését tartaná szükségesnek, a minisztertanácsi előterjesztés elkészítésére irányuló rendelkezését tisztelettel kérjük.

3 A Gazdasági Főtanács fent említett 7557/1946. sz. határozatában azt is kimondja, hogy a határozat értelmében a közlekedésügyi miniszter rendelkezése alá került vasúti anyagokból elsősorban az Állami Szénbányák igényét kell kielégíteni. Az iparügyi miniszter kérte, hogy közöljük vele azoknak a mezőgazdasági vasutaknak a névsorát, amelyekre a Gazdasági Főtanács 7557/1946. sz. határozata vonatkozik. — Az ország területén több száz mezőgazdasági magánvasút van és — noha az adatgyűjtés megbízható szerveink útján folyamatban van — annak megállapítása, hogy azok a földbirtokreform végrehajtása során tényleg feleslegessé váltak-e és hogy közeli üzembehelyezésükre van-e remény, kizárólag a közlekedésügyi minisztérium egy kiküldött szakértője által történhetik megnyugtató módon. Mivel az egyes vasutak anyagának átengedésére vonatkozó lehetőség fenti módon való megállapítása beláthatatlan ideig tartana, az iparügyi miniszter úrhoz oly értelmű átiratot intéztünk, hogyha az Állami Szénbányák valamely általuk feleslegesnek vélt magánvasút anyagára vonatkozó konkrét igényüket bejelentik, akkor Miniszter Úr haladéktalanul gondoskodni fog arról, hogy egy kiküldött szakértője megállapítsa azt,