Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

IV. A VASÚTI KÖZLEKEDÉS FEJLESZTÉSE A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKÁBAN

a beruházási költségekhez való viszonyára, továbbá alternatív megoldások lehetősége esetén a kisebb, tehát könnyebben biztosítható beruházási költségekkel megvalósítható és kellő eredményt biztosító változat kiválasztására. A tervbevett munkák nemcsak az 1938. évben volt berendezéseknek az eredeti állapotban való helyreállítását célozzák, hanem — mint erró'l egyes tételeknél külön meg fogunk emlékezni — a kitűzött teljesító'képességet korszerű berendezések létesítésével tervezzük elérni. A tervezet összeállítása annak feltételezésével történt, hogy a beruházások folytán gazdaságosabbá váló üzemvitel és az évente növekvő forgalom a nemzeti jövedelem emelkedését és a beruházások mértékének fokozását teszi lehetővé. A munkaterv elkészítésénél súlyt fektettünk: I. fővonalaink és áruforgalmi szempontból nagyobb fontosságú mellékvonalaink, továbbá rendező- illetve teherpályaudvaraink teljesítőképességének fejlesztésére, II. ezzel kapcsolatban a biztosító- és távközlő berendezések, III. áruforgalmi berendezések, mint áruraktárak, rakodó, árukezelési eszközök, stb. IV. vontatási telepek, vízvételező berendezések, laktanyák, felvételi épületek kellő mértékű helyreállítására, továbbá: V. a vontató és vontatott járóműpark, valamint VI. a műhelyek rekonstruálására és ezzel kapcsolatban a lehetőségek szerint mindezeknek a racionálisabb üzemet biztosító korszerűsítésére, VII. a vonalvillamosítás helyreállítására, illetve továbbfejlesztésének megkezdésére és a villamossági berendezések helyreállítására és tökéletesítésére. A megadott költségösszegek 1938. évi pengő értékre vonatkoznak. A Magyar Államvasutak 3 éves beruházási programjának rövid pénzügyi megvilágítása, A három éves beruházási program jövedelmezőségi és tőketörlesztési (amortizáció) számításainál egyelőre sem az időközi kamatokat, sem a beruházott tőke kamatait nem volt módunkban figyelembe venni, mert nem ismerjük az előirányzott beruházási kiadások fedezetének módját és körülményeit. Az interkaláré

1 elhagyása következtében az egyes munkálatok jövedelmezősége természetesen nagyon kedvezően alakul. Az egyes szolgálati ágak szerinti kiadási összegeket az ezzel szemben elérhető üzemi és fenntartási kiadáscsökkenéseket, valamint a bevételnövekedéseket a túloldali kimutatásban tüntetjük fel: A forgalom növekedés folytán felmerülő üzemi kiadástöbbletet az 1937/38-as adatok szerint a bevételnövekedés 73,5%-ára tehetjük, tehát 26,5%-a a befektetési kiadások törlesztésére felhasználható. A tervezett 185 700 000 pengős beruházási költségösszeg évi 14 352 000 pengős törlesztés esetén 13,03 év alatt megtérül.' Lényegesen kedvezőbb adatokat nyerünk azonban akkor, ha feltételezzük, hogy a tervezett 3 éves beruházások befejeztével, vagyis 1950-ben az ország gazdasági élete lehetővé teszi az 1937/38-as fizetőforgalom nagyságát.