Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)
IV. A VASÚTI KÖZLEKEDÉS FEJLESZTÉSE A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKÁBAN
68 Budapest, 1947. h.n.h. A MAGYAR ÁLLAMVASUTAK HÁROMÉVES MUNKATERVE Közgazdasági életünknek a három éves terv keretében való helyreállítása, a legalább az 1938. évihez hasonló színvonalra emelése csakis a közlekedésünk egyidejű teljes talpraállítása mellett történhetik. A közlekedés azonban nemcsak segítő eszköz közgazdaságunk újjáépítésében, hanem közvetett értelmezésben fontos termelési ágazat is, mert a jó közlekedés serkentő hatással van az őstermelői, nagy- és kisipari termelésre, a kereskedelem fejlődésére. Vasútközlekedésünk helyreállításával azonban nem csak ezt a kettős eredményt érjük el, hanem hozzájárulunk a munkátlanság veszedelmének a kizárásához, nem többé-kevésbé haszon nélküli munkák végzésével, hanem határozott céltudattal megszervezett országépítés szerves, teremtő munkarészleteinek a végrehajtásával. Amint a vasúti szállítás szolgálja a közgazdaság- és kereskedelem minden ágazatát, a vasúti üzem helyreállítása, fenntartása és fejlesztése éppen az üzem sokoldalúságánál fogva igénybeveszi és foglalkoztatja az ország termelési ágazatainak csaknem kivétel nélkül mindegyikét. Tanúskodik erről az üzemi- és nyersanyagoknak, fél- és készgyártmányoknak az a széles skálája, amit tervezetünkben kimutattunk és ami csak a legfontosabb és legnagyobb tömegben felhasználásra kerülő anyagokat, s ipari gyártmányokat foglalja magában. Az Államvasutaknál az önkezelési és a vállalati munkák helyszíni végrehajtásánál a munkatervünk végrehajtásához — tehát a rendes fenntartás és üzemi szolgálaton kívül — az első évben kereken 7000, a második és harmadik évben pedig mintegy 9—9000 munkás alkalmazására van szükség. Természetesen ezekben a számokban nincsenek benne azok a munkások, akiket az egyes ipari ágazatok foglalkoztatnak az államvasutak által félkészen vagy készen megrendelt ipari gyártmányok előállításánál. Munkatervünk elkészítésénél figyelemmel voltunk egyrészt a munka végrehajtása által a rentabilitás terén elérhető eredmény nagyságrendjére, ennek az eredménynek
