Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

III.AVASUTAK A STABILIZÁCIÓ IDEJÉN

is engedélyezhető segély, akiknek nyugellátásra egyáltalán nem lehet igényük, de akiknek eltartásáról az elhalt alkalmazott törvényszerűen kötelezhető volna. Bár a most végetért világháború a különsegélyalap vagyoni helyzetét teljesen tönkretette, mégis lehetővé vált a különsegélyalap terhére történő segélyezés feltételeinek kiterjesztése, így a segély folyósításához megkívánt legkisebb szolgálati idő a múltban 4 év volt, ezzel szemben jelenleg lehetőség van arra, hogy már 2 évi szolgálattal rendelkező alkalmazott, illetőleg annak hozzátartozója segélyben részesüljön. Az alkalmazott Özvegyénél a segély folyósításának előfeltételeként megkívánt együttélés legkisebb ideje a múltban 4 év volt, míg a jelenleg érvényes szabályok szerint ezt a körülményt figyelmen kívül lehet hagyni. Ugyanígy a múlttal szemben lehetőség van jelenleg arra is, hogy a különsegélyalap terhére segélyezett betegség esetére biztosítsa magát, és gyógyfürdőben, illetőleg üdülésben részesülhessen. A múltban különsegélyben nem részesülhetett az, akinek bármilyen csekély vagyona is volt. Ezt a megszorítást aa felszabadulás után szintén sikerült kiküszöbölni. A különsegélyalap kezelésében bekövetkezett szociális fejlődést a jelen tanulmányhoz mellékelt kimutatás tünteti fel. 7. MAGYAR ÁLLAMVASUTAK ÖREGSÉGI ÉS ROKKANTSÁGI ALAPJA Az Alap célja gondoskodni végellátásról öregség, rokkantság, özvegység vagy árvaság esetében: a) azokról a nyugdíjintézeti és a múltban nyugbérpénztári tagokról, akik ezeknél az intézeteknél még nem érték el a minimális várakozási időt. b) A különszerződéses alkalmazottaktól, akik addig egyik végellátási intézményhez nem tartoztak, és c) azokról a munkásokról, akik életkoruk vagy rövidebb szolgálatuk miatt nem kerülhettek annak idején a nyugbérpénztárba. Az alap sem az életkor, sem a munkaidő tekintetében nem szab korlátokat, figyelembe veszi a más munkaadónál eltöltött időt is, és így a legtágabb mérvben gondoskodik az alkalmazottaknak ellátás nélkül hagyott rétegéről. Az alap járulékait 1945. évi június hó 23-tól kezdődően teljesen az államvasutak, mint munkaadó viseli. A szociálisabb kormányzat véget vetett az 1945. év előtti idők filléres ellátásának. A múltban egy rokkant átlag 35 pengőt, az özvegy átlag 10,43 pengőt, az árva 3,50 pengőt, a félárva pedig 1,25 pengőt kapott ellátás címén, amivel szemben az 1947. évi január hó 1-től a legkisebb öregségi ellátás havi 35 forint, mely összeg 40—50—60, a magasabb iskolai és ipari képesítéssel rendelkező munkavállalóknál pedig 90,— forintig is emelkedik. Az özvegyek az előbbi járadék 50%-át, de legkevesebb 25,— forintot kapnak havonta. A teljes árvák 25,— forint, a félárvák 15,— forint, az öregségi vagy rokkantsági ellátásban részesülő volt munkavállaló gyermekei pedig 10 forint ellátást kapnak havonta. Ezek az Összegek szembeállítva az egészséges dolgozók keresetével, annak 15—25%-át jelentik, ezzel szemben a múltban a rokkant,