Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

III.AVASUTAK A STABILIZÁCIÓ IDEJÉN

ben. Tehát míg a múlt rendszer a nyugellátásoknál a táblázat két legtávolabbi pontján közel 15-szörös nyugellátást tett lehetővé, addig a mai fizetési rendszer mindössze hatszoros különbségre csökkentette a munkakörök között fennálló legtávolabbi eltéréseket. A múltban a munkás 65. életéve előtt nyugbért csak teljes munkaés keresetképtelenség esetén kaphatott, és még ez esetben is csak 34. életévének betöltése után. Ma az alkalmazott a nyugdíjintézeti alapszabályok értelmében szolgálati viszonyának szabályszerű megszűnése esetén teljes munka- és keresetképtelenségnél már 24. életévének betöltése után nyugdíjat kaphat. A gyermeksegély ma a családipótlék összegével egyenlő, és arra az árva a jelenleg érvényes szabályok szerint egységesen 18. életévének betöltéséig igényjogosult. De bármelyik fizetési fokozatba besorozott nyugdíjas árvája tanulmányainak folytatása esetén 24. életévének betöltéséig gyermeksegélyt kaphat. A múltban csak a kiváló tanulmányi eredményt felmutató árva részére volt engedélyezhető az igényjogosult korhatáron túl a gyermeksegély élvezete. Ez a tanulmányi eredmény az alacsonyabb kategóriákba tartozó nyugdíjas, de főleg a munkás árvája részére igen szigorú feltétel és sértő megkülönböztetés volt legfőképpen azért, mert az úgynevezett A. táblázatbeli tisztviselő árvája 24. életévének betöltéséig volt igényjogosult a gyermeksegélyre, minden különösebb feltétel nélkül, a munkás árvája viszont 14. életévének betöltéséig részesülhetett abban. A múltban a nyugbéres sem lakáspénzben, sem lakbérsegélyben nem részesült. A ma érvényes jogszabályok szerint különbség e tekintetben a nyugdíjasok között szintén nincsen. A múltban a munkás abban az esetben, ha még nem volt a nyugbér pénztár tagja, a szolgálati idejében történt megszakításos időket nem számíthatta be nyugbérre jogosító tagsági időbe. De nem számíthatta be a nyugdíjintézeti tag sem azokat az időket, amelyek között 30 napnál hosszabb volt a megszakítás. A már ismertetett 8430/1946. ME. sz. rendelet

3 lehetővé teszi minden olyan intézetünknél eltöltött előző szolgálati idő beszámítását, amely nem lemondás, büntetésből történt elbocsátás, illetőleg létszámból törlés folytán szűnt meg. Legnagyobb kedvezménye a rendeletnek, hogy lehetővé teszi az olyan magánalkalmazásban eltöltött előző idő egy részének beszámítását, amely idő alatt szerzett szakképzettségét az alkalmazott a vasútintézet szolgálatában megfelelően hasznosítja, illetőleg, amely idő alatt szerzett szakképzettség tette indokolttá a vasútintézethez való felvételét. Az így nyert beszámítás, mint fenti 1. címben már említve volt, a kedvezőbb fizetési osztályba történő besorozásnál, de azonkívül nyugdíjba kerülés esetén a nyugdíjhányad mértékében is kifejezésre jut. 6. KÜLÖN SEGÉLYALAP A különsegélyalapot 1885. évben létesítették. Az Alap főcélja a munkaképtelenné vált alkalmazottaknak, illetve elhalt alkalmazottak családtagjainak rendszeres pénzbeli segélyezése, amennyiben nyugellátásra igényt nem tarthatnak. Rendkívüli, kivételes esetekben igen csekély nyugellátás esetén, továbbá oly családtagok részére