Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

III.AVASUTAK A STABILIZÁCIÓ IDEJÉN

tényleges szolgálatban történt elhalálozása esetén már 5 évi tagsági idő után özvegyi nyugdíjra jogosult, ezzel szemben a nyugbérpénztári tag özvegyénél ilyen kedvezmény nem állott fenn. A nyugdíjintézeti tagok legmagasabb nyugellátásra igényt adó szolgálati ideje általában 36 év, amivel szemben a legmagasabb nyugellátásra igényt a nyugbérpénztári tag, ha szakmunkás volt vagy állandóan veszélyes munkakörben dolgozott, 30 évi tagsági idő után, egyébként pedig 40 évi nyugbérpénztári tagság után szerezte meg. De különbség volt a nyugdíjintézeti és nyugbérpénztári tagok árváinak nyugellátásra való jogosultságánál is. Amíg a nyugdíjintézeti tag gyermeke a tag szolgálati minőségéhez képest 16., 20., 24. életévének betöltéséig volt igényjogosult gyermeksegélyre, addig a nyugbérpénztári tag árváinak nevelési pótlékra való igénye a 14. életév betöltésével megszűnt. A nyugbérpénztári tagok, illetőleg hozzátartozóik részére több más, a nyugdíjintézeti tagokra vonatkozó szabályoknál kedvezőtlenebb jogszabályok állottak fenn, amelyek nemcsak a tagok jogi szempontból való különállását jelentették, de éles különbséget jelentettek a különböző kedvezmények és megkülönböztetések, továbbá az ellátások összegszerűsége tekintetében is. így pl. a nyugbérpénztári tagok nem részesültek ugyanolyan utazási kedvezményben, hanem korlátoltabb kedvezményben, mint a nyugdíjintézet tagjai. A nyugdíjintézeti tagok lakáspénzben részesültek, a nyugbérpénztári tagoknak azonban erre nem volt igényük. Az ellátás összegszerűségét a nyugbérpénztári tagoknál a felszabadulás előtti időkig 9 különböző nyugbérosztályba való tartozás és a tagsági idő után járó nyugbérhányad szorzata határozta meg. A felszabadulás után a szociális és demokratikus elgondolásoknak megfelelően a nyugbérpénztári tagok a nyugellátás összegszerűsége szempontjából az akkori X., XL, XII. fizetési osztály legalacsonyabb fokozatába soroltattak be. A nyugbérpénztári tagsági idő tartama a nyugbérhányadban természetesen itt is kifejezésre jutott. Ilyen előzmények után lépett életbe 1946. évi december hó 1-én az 1. címben már ismertetett 8430/1946. ME sz. rendelet, amely — megszüntetve a nyugbérpénztári — a nyugbérpénztári tagokat a nyugdíjintézeti tagok sorába emelte, és lehetővé tette a volt nyugbérpénztári tagok részére is az eddig kiváltságosabb helyzetben levő nyugdíjintézeti tagok jobb anyagi ellátásának élvezetét, továbbá azokat a kedvezőbb előnyöket, amiket eddig csak a nyugdíjintézeti tagok élvezhettek. A rendelet, mint fenti 1. címben már említve volt, legtöbbet a fizikai munkásoknak nyújtott azáltal, hogy az összes államvasúti alkalmazottakra egységes fizetési táblázatot teremtett, ahova minden alkalmazott képzettsége és végzett munkája arányában kap besorozást. Az új fizetési rendszerben 30 fizetési fokozat van, ahol a különbségek jóval kisebbek, mint az elmúlt rendszer fizetési táblázatainál, ahol 10 szolgálati évet tételezve fel, a nyugbéres munkás mindössze havi 32 pengő nyugbért kapott, az I. fizetési fokozatba tartozó tisztviselő 476 pengős nyugdíjával szemben. Az említett új nyugdíjrendszerben ez a kirívó különbség megszűnt, mert az előbbi példa szerint 10 szolgálati évet tételezve fel, a legkedvezőtlenebbül fizetett munkakörben a nyugdíjas 38,40 nyugdíjat élvez, a legkedvezőbb I. fizetési fokozatban járó 234,60 forint nyugdíjjal szem-