Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

III.AVASUTAK A STABILIZÁCIÓ IDEJÉN

donykazántisztítók, ebben a minőségben eltöltött szolgálati idejéből a nyugdíj beszámításánál minden teljes 5 hó 6 hónak számít, ami azt jelenti, hogy a többi alkalmazottakkal szemben 36 év helyett 30 év alatt érik el a fizetésükkel egyenlő nyugellátást. Ezt a nyugellátást a mozdonyvezetők, motorkocsivezetők, utazó mozdonyfelvigyázók és vizsgáló főkalauzok, mozdonyfűtők és tolatásvezetők 36 év helyett 25 év alatt érik el, ami a nehezebb és veszélyesebb szolgálat jutalmazása. A rendelet szerint a szolgálati idő alatt magasabb iskolai végzettséget szerzett alkalmazottat lehetőség szerint a megszerzett magasabb képesítésnek megfelelő munkakörbe kell beosztani. Ha pedig az ilyen alkalmazottat átminősítés során alacsonyabb fizetési fokozatba kellene besorozni, mint az új munkaköri csoport legalacsonyabb fizetési fokozata, ebben az esetben az ilyen alkalmazottat az új munkaköri csoport kezdő fizetési fokozatába kell besorozni. Ezzel szemben, ha az alkalmazott olyan munkakörbe nyer állandó beosztást, amely részére kedvezőtlenebb előmenetelt biztosít, ebben az új munkaköri csoportban ugyanabba a fizetési fokozatba kell besorolni, ahol régi munkakörében is volt. Gondoskodik a rendelet a rendes várakozási idő megrövidítésének lehetőségéről is. Ezzel azt a célt kívánja elérni, hogy a kiváló munkaerők gyorsabb előremenetelben részesülhessenek. Azt a kinevezett államvasúti alkalmazottat ugyanis, aki kiváló munkateljesítménye alapján erre érdemes, és fizetési fokozatában már legalább egy éven át teljesített szolgálatot, a közvetlennül magasabb fizetési fokozatba soronkívül elő lehet léptetni. A Közlekedésügyi Miniszter engedélyével a különleges beosztásban levő alkalmazottat a következő második, a vezetőállást betöltő alkalmazottat pedig a következő harmadik fizetési fokozatba is soronkívül elő lehet léptetni. A rendelet szerint a soronkívül előléptetett alkalmazottak száma azonban évente az ugyanazon munkaköri csoport ugyanazon fizetési fokozatába tartozó államvasúti alkalmazottak számának 1/3-ad részét, a főiskolai képesítésű alkalmazottaknál pedig 1/6 részét nem haladhatja meg. A rendelethez mellékelt áttekintési táblázatból megállapíthatóan az I. munkaköri csoportba tartoznak a főiskolai végzettségű tisztviselők, a II. munkaköri csoportba a szaktisztviselők, a III. csoportba azok az alkalmazottak, akik az úgynevezett tisztviselői képesítő vizsgát sikerrel letették, továbbá a különböző szolgálati ágak volt munkás és segédtiszti csoportnak irányítói, művezetők, mozdonyfelvigyázók, önálló szertárvezetők stb. és azok a nemtisztviselő alkalmazottak, akik állandóan tisztviselői munkakörben vannak foglalkoztatva. A IV—VII. munkaköri csoportba a volt segédtisztek, valamint a segédleveles szakmunkások, és ezek csoportvezetői tartoznak. Az államvasúti munkásság tehát a volt államvasúti segédtisztekkel részesül egyenlő elbírálásban, sőt a különleges szakmunkát végző ipari segédlevéllel rendelkező munkások előnyösebb előmenetelben részesülnek, egyes adminisztratív segédtiszti kategóriáknál. A VIII—XV. munkaköri csoportba az ipari segédlevéllel nem rendelkező munások kerülnek, egyenlő elbírálásban a volt kinevezett altisztekkel. A kimondottan ipari munkával foglalkozó munkások 30 évi szolgálat után elérik azt a fizetést, amelynek