Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

III.AVASUTAK A STABILIZÁCIÓ IDEJÉN

nevezéssel, rendkívüli érdemei jutalmazásaképpen kerülhet. A besorozásnál igen jelentős szerepe van a megszerzett jogok biztosításának, ami azt jelenti, hogy a rendelet alapján végrehajtott besorozás során egy alkalmazott sem kerülhet kedvezőtlenebb fizetési fokozatba, mint amely őt a besorozás előtti fizetési osztálya szerint megilletné. Ez pedig gyakorlatilag azt jelenti, hogy a besorozással senkinek sem lehet kevesebb az illetménye, mint a besorozás előtt volt. Figyelemmel azonban arra, hogy az elmúlt idők protekciós rendszere és egyéb elfogultságon alapuló előléptetési rendszere miatt az alkalmazottak a kinevezések és előléptetések során jogsérelmet szenvedtek, bátran mondhatjuk, hogy az alkalmazottak jelentős részénél az említett hártány kiküszöbölésével előbbre jutnak. Új alkalmazott, amennyiben munkakörének ellátásához szakképzettséget kell szereznie, csak az előírt szakképzettség (gyakorlati idő, szakvizsgák letétele) megszerzése után nevezhető ki. Abban az esetben pedig, ha az alkalmazott az előírt szakképzettséget az illető fizetési fokozatra meghatározott várakozási idő eltelte előtt szerzi meg, őt a közvetlenül magasabb fizetési fokozatba a várakozási idő előtt is ki lehet, a várakozási idő elteltével pedig ki kell nevezni. Ha az alkalmazott a szakképzettséget a várakozási idő leteltével sem szerezte meg, a közvetlenül magasabb fizetési fokozatba előlép ugyan, azonban kinevezést csak a szakképesítés megszerzése után nyerhet. A kinevezés pedig az alkalmazott állandó jellegét jelenti, minek következtében minden alkalmazott törekvése oda fog irányulni, hogy a munkakörének elvégzéséhez szükséges szakképesítést minél hamarabb megszerezze. Lehetőséget nyújt a rendelet arra, hogy az előzőleg különszerződéssel alkalmazott államvasúti alkalmazottnak a különszerződéses minőségben eltöltött szolgálati idejét a közszolgálatból, vagy magánalkalmazásból átlépett alkalmazottnak pedig a köz-, illetőleg magánalkalmazásban eltöltött idejét a besorozásnál, illetőleg kinevezésnél figyelembe vegyék. A magánalkalmazásban eltöltött szolgálati idő legfeljebb 2/3-ad részének ez a beszámítása a nyugdíjintézeti bizottság előzetes engedélye alapján akkor lehetséges, ha az érdekelt alkalmazott alkalmazását a magánalkalmazásban szerzett szakképzettség tette indokolttá, illetőleg ha az érdekelt alkalmazott a magánalkalmazásban szerzett szakképzettségét az államvasutak szolgálatában megfelelően hasznosítja. A szolgálati idő a 17. életév betöltésétől számítható, s a fizetéssel egyenlő nyugellátáshoz általában 36 év, a főiskolai tanulmányok befejezése után szolgálatba lépett főiskolai képesítésű alkalmazottaknál 35 év szükséges. E tekintetben kivételt képeznek az utazószemélyzethez tartozó, és azok a műszaki és ipari munkakörben dolgozó alkalmazottak, akik nyugdíjának megállapításánál minden teljes 5 hónap 6 hónapnak, illetőleg minden 2 hónap 3 hónapnak számít. így a mozdony-, motor és vonatkísérő, valamint a kocsirendező személyzet, továbbá a kocsivizsgálók, gépkocsivezetők, kovácsok, víztartány és tartánykocsi lakatosok; a mozdony-tengelyágy illesztő lakatosok, a villamosfelügyelőségnél alkalmazott villamos-lakatosok, az állandóan rézzel és forrasztással dolgozó rézművesek, a vas- és fémöntők, hegesztők, nyomdai tömöntők, végül az állandóan savval és fehérfémmel, illetőleg vas és fémöntéssel és hegesztéssel foglalkoztatott betanított munkások, a vizsgázott kazánfűtők és moz21* 243