Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

III.AVASUTAK A STABILIZÁCIÓ IDEJÉN

demokratikus és szociális szellemben meginduló szellemi újjáépítés megkíván. Ilyen meggondolások alapján szervezte a Közlekedésügyi Miniszter Úr a munkásügyi előadói álásokat is, amely állásokba a fizikai dolgozók legértékesebbjei kerültek. Munkásügyi előadói állások az igazgatóságnál, az üzletvezetőségeknél és a nagyobb létszámmal dolgozó állomásokon, műhelyekben és osztálymérnökségeknél szerveztettek. A munkásügyi előadó személyzeti ügyekben az illetékes szolgálati főnök helyettese. Az államvasúti alkalmazottak státusának új és egyelőre ideiglenes rendezését tartalmazta a Közlekedésügyi Miniszter Úrnak 7000/1945. K.K.M. sz. rendelete

2

, amely legelső intézkedés volt a tekintetben, hogy az előmenetelben önhibájukon kívül elmaradt alkalmazottakat új besorolás útján az őket jogosan megillető fizetési osztályba juttassa. Fontos szociális intézkedés volt a demokratikus magatartásuk, vagy származásuk miatt a múltban joghátrányt szenvedett alkalmazottak sérelmének haladéktalan orvoslása, az úgynevezett rehabilitáció. Ennek során az 1918—19-es évi forradalom sok régi, és kipróbált szociálistája és demokratája került vissza az államvasutakhoz, valamint visszavétettek azok is, akiket a múlt rezsim „faji" megkülönböztetés alapján távolított el. A nehéz pénzügyi helyzet kényszerítő körülményei között is módot talált az igazgatóság arra, hogy a vasút újjáépítésében kimagasló érdemeket szerzett alkalmazottait rendkívüli előléptetéssel, illetőleg kinevezéssel vagy pénzbeli juttatással jutalmazza. Igen jelentős, az összvasutasságot érintő intézkedés volt az 1946. évi december hó 1-én életbelépett 8430/1946. M. E. sz. rendelet az államvasúti alkalmazottak illetményeinek és nyugellátásának rendezése tárgyában.

3 Ennek a rendeletnek legfontosabb intézkedése az volt, hogy a vasúti munkások már 3 évi szolgálat után kinevezést nyernek, és ezáltal az a különbség, amely a múltban az államvasutak kinevezett és órabéres személyzete között volt, teljes mértékben megszűnik. Illetmények tekintetében igen fontos intézkedése a rendeletnek, hogy az államvasúti alkalmazottakat a többi állami alkalmazottakhoz közelebb hozta, illetve csökkentette azt a fizetésbeli hátrányt, ami az azonos képesítésű állami és államvasúti alkalmazott között fennállott. A 8430/1946. ME. sz. rendeletnek egyes szociális intézkedései nagy vonásokban az alábbiakban foglalhatók össze: A rendelet szerint az egész személyzetet — a meghatározott időtartamra felvett, továbbá az utazóközönség által díjazott alkalmazottak (pl. poggyászhordárok) kivételével — a rendelethez mellékelt táblázat figyelembevételével fizetési osztályba kell besorozni. A táblázat XV. munkaköri csoportot és 30 fizetési fokozatot tartalmaz. Az alkalmazottak fizetési fokozatba való sorozása előtt meg kell állapítani, hogy szolgálati minőségük, illetőleg végzettségük és szolgálati beosztásuk szerint melyik munkaköri csoportba tartoznak. A fizetési fokozatba sorozás az egyes munkaköri csoportokra meghatározott várakozási idők figyelembevételével a szolgálati idő alapulvétele mellett történik. Minden munkaköri csoportban meg van állapítva az a felső határ, amelynél magasabb fizetési fokozatba az alkalmazott miniszteri ki-