Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

III.AVASUTAK A STABILIZÁCIÓ IDEJÉN

részben ideiglenes, részben végleges helyreállítása szintén alapfeltétele a forgalom növekedés lehetőségének. S A mozdonygazdálkodás szempontjából az újjáépítésnek egyik legelsősorban végrehajtandó feladata a budapest—hegyeshalomi vonal villamos üzemének teljes hosszban, de legalább Győrig való helyreállítása. Ugyancsak elsőrendű fontossággal bír a vonalhálózat teljesítményének a növelése, a forgalombiztonság fokozása, továbbá a személyzeti létszám csökkentése érdekében a biztosító berendezések mielőbbi helyreállítása. A még helyre nem állított biztosító berendezések hiánya folytán ezidő szerint egész hálózatunkon több mint 1 300 fő a szükséges többlet személyzet. Enek az 1 300 főnek munkája ma gazdaságilag meddő munkának tekinthető. --u ' <: .Ezek a munkálatok; azok, amelyek végrehajtása feltétemül elsősorban szükséges a gazdaságos üzemvitel helyreállítása, illetve továbbfejlesztése érdekében. Mindaddig, ínig ezekét a. munkálatokat el nem végeztük,-'az üzemnek a háború pusztításai előtti értelémben vett gazdaságos viteléről szó sem lehet. Természetesen minden más, itt nem említett helyreállítási munka, amellyel egyes üzemi berendezések fokozatos üzembeheryezését érjük el, egy-egy újabb lépést jelent a gazdaságosság fokozása terén; ; • t - : ' )v A járóműállag helyreállításáról nem azért emlékezünk meg másodsorban, mintha ez fontosságban nem a legelsők közé tartoznék, hanem azért, mert úgy a mozdonyok, mint a kocsik helyreállítása teljes mértékben a mai körülmények között megkívánható leggyorsabb mértékben halad. Az épségben megmaradt és eddig helyreállított, valamint a rendelkezésre álló idegen járóművekkel az előzőkben felsorolt munkálatok elvégzése esetén kielégítő forgalmat tudnánk fenntartani, ha az egyéb akadályozó körülmények is kiküszöbölhetők volnának. 2. Általános forgalmi és vontatási intézkedések A vasútnak fel kell készülnie a várható közlekedési versenyre, amely nálunk idővel mindéri valószínűség szerint erőteljesebb lesz, mint a húszas és harmincas években. Mindent eszközt fel kell használni tehát a vasúti közlekedés életképességének növelésére, s ezzel gazdasági életünk további fejlesztésére. A vasútközlekedésnek jobban kell idomulnia a forgalmi igényekhez az utazás, szállítás sebességének növelésével, egyes vonalakon kisebb vonategységek sűrűbb és az igényekhez minél inkább alkalmazkodó járatásához. Ebben a tekintetben nem elég elérnünk a háború előtti színvonalat, hanem azt erőteljesen tovább kell fejlesztenünk. Az államvasúti vonalhálózat egyes vonalainak fórgalomsűrűsége igen nagymértékben eltéréseket mutat. 1940-ben pl. legsűrűbb forgalmú fővonalaink 1 km-én mintegy 20 000 vonatkilométer, míg fő vonalaink átlagos forgalomsűrűsége 10 000 vonatkilométer körül volt. Ezzel szemben mellékvonalainkon éz az átlag mindössze 2800 vonatkilométert tett ki. Nagyobb forgalmú fővonalainknak km-kénti 3—4 millió árutonnakilométer teljesítménye sok mellékvonalunk teljesítményét mintegy ötvenszeresen múlta felül. Az 1937—38 számadási évben a mostanival kb. azonos hálózatunknak 47,07%-a volt fő és 52,93%-a mellékvonal, mégis az árutonna km teljesítménynek 91%-a esett a