Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)
III.AVASUTAK A STABILIZÁCIÓ IDEJÉN
ez a körülmény Budapest és Szolnok körül ezeknek még távolabbi körzetében is nagy elegytorlódásokat és vonatácsorgásokat okoz, ami végeredményben óriási mértékű személyzet és üzemanyag pazarlással jár, továbbá lehetetlenné teszi a mozdonyokkal és kocsikkal való jó gazdálkodást. A torlódások és ácsorgások ezeken a helyeken még a jelenlegi csekély forgalom mellett is rendkívüli mértékűek. A forgalom növekedésével pedig — amennyiben ez az említett szakaszokon a mostani híd provizóriumok üzemben tartásának időtartama alatt egyáltalán lehetésegs — a torlódások és ácsorgások természetesen még sokkal nagyobb méreteket fognak ölteni. Ezért az újjáépítés munkarendjében legelső rendű fontossággal bír a déli összekötő Duna-híd és a szajoli Tisza-híd minél hamarabb való megépítése, ha egyelőre csak egy vágánnyal is, de azokon feltétlenül sebességkorlátozás nélkül lehessen a vonatokat járatni. Amint pedig erre lehetőség nyílik, azonnal meg kell építeni mindkét helyen a kétvágányú végleges hidat. A hidak vasanyagának előállítása a jóvátételi munkálatok miatt nagy nehézségekbe ütközik és csak késedelmesen hajtható végre. Az Államvasutak a háború folyamán a Pénzügyminisztérium rendeletére 122 millió aranymárka összeget bocsájtottak a Dresdner bank útján a német nehézipari és mozdonyépítő cégek rendelkezésére a háború befejezése után leszállítandó mozdonyok, egyéb gördülőanyagok és felépítményi vasanyag beszerzési ára fejében. Ez az összeg felhasználatlanul maradt és az időközben esedékes kamatokkal emelkedett. Olyan javaslatot kellene a kormány elé terjeszteni, hogy kísérelje meg a Szövetségesektől kieszközölni legelső sorban a szóban lévő két híd vasanyagának az előbb kimutatott követelésünk terhére a németek által való mielőbbi kigyártását 2 . Ha ez a kérésünk nem járna eredménnyel, a jóvátételi munkáknak oly mértékű csökkentését kellene kieszközölni, hogy ennek a két hídnak — amelyektől vasúti közlekedésünk teljes helyreállítása elsősorban függ — vasanyagát saját vasműveinkben minél rövidebb időn belül előállíthassuk és pedig lehetőleg oly módon, hogy az így hátrányban szenvedő jóvátételi szállítások Németországra háríttassanak át. Természetesen szó lehetne arról is, ha erre lehetőség van, hogy több hidunk vasanyagát is ilyen módon kíséreljük meg előállíttatni. Erre vonatkozólag már más irányban is tettünk ehhez hasonló javaslatot. Ugyancsak a torlódások és ácsorgások megszüntetése érdekében szükséges, a már említett két vonalrészen kívül a nagyforgalmú fővonalakon a második vágányok mielőbbi újraépítése. A múlt tapasztalatai és a várható forgalom egybevetésével a második vágányok helyreállításával a forgalomsűrűség alapján összeállított sorrend a következő: 1. A budapest—hegyeshalomi vonal herceghalom—felsőgallai szakasza. 2. A budapest—hatvan—miskolc—sátoraljaújhelyi vonal pécel—gödöllő—aszód— hatvani szakasza. Ezeken a vonalszakaszokon nagy fontossággal bír a II. vágányok mielőbbi helyreállítása, a megnövekedő forgalmi igények kielégítése céljából. Nem kevesebb fontossággal bír a budapesti körvasút II. vágányának megépítése, továbbá Ferencváros állomás Kelenföld felőli kijáratának a mielőbbi rendezése. Rendező pályaudvaraink
