Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

I. A VASÚTI KÖZLEKEDÉS MEGINDULÁSA

1. Tárcaközi bizottság felállítását, amelyben a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium, az Iparügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, az államvasutak, a Szakszervezeti Tanács és a vasutasok szakszervezete volnának képviselve.

1 2. A gyárak és összes üzemek átállítását kocsi és mozdony javítására. 3. A kocsi és mozdony javításához szükséges anyagkészletek zárolását. 4. Orosz katonai parancsnokságok támogatását. 5. Sajtó bevonását propaganda céljából. 6. A szakszervezetek és üzemi bizottságok segítségét. Megállapítja, hogy újjáépítésünket külföldi segítség nélkül önerőből is végre tudjuk hajtani. Csaplár a Szakszervezeti Tanács kiküldöttje a kérdéshez hozzászólva mindenek előtt megemlékezik az államvasutak munkásságáról, akik nem törődve azzal, mikor kapnak fizetést és élelmet, önfeláldozóan végrehajtották a vasútvonalak legszükségesebb helyreállítását. Hasonló a helyzet a gyáraknál is. Kéri, hogy a kocsijavítási munkákba a gyárak minél szélesebb körben bekapcsolódjanak. Az újjáépítési munkákkal kapcsolatban véleménye szerint az üzemi bizottságok támogatására is szükség van, ezért kéri a MÁV üzemi bizottság hatáskörének mielőbbi rendezését. Szükségesnek tartja továbbá, hogy a vasút dolgozó munkásai mielőbb megkapják felemelt illetményüket és ellátásukhoz szükséges élelmiszereket. Úgy látja, hogy a kocsik továbbítása nem történik kellő gondossággal és kéri a forgalmi személyzet gyorsabb intézkedését, mert vannak kocsik, amelyek egyes vágányokon hosszabb időn át vesztegelnek. Rámutat végül arra, hogy a gyárak egy része azért nem tud megindulni, mert nem kapják meg az üzemvitelhez szükséges szénmennyiséget. Kopasz az államvasutak képviseletében előtte felszólaló szavaiba kapcsolódva ugyancsak kéri, hogy a MÁV üzemi bizottságainak hatáskörét a minisztérium minél előbb állapítsa meg. A vasúti teherkocsik kihasználásával kapcsolatban megjegyzi, hogy a kocsik irányítását még az orosz katonai parancsnokságok végzik és a hosszabb kocsiveszteglést ennek folytán a MÁV személyzet még nem tudja megakadályozni. Ezek a nehézségek a későbbiekben meg fognak szűnni. A mozdonyok és kocsik javítását a MÁV a felszabadítás pillanatától kezdve szorgalmazta és e téren a MÁVAG-gal és a kocsijavító gyárakkal már hosszabb idő óta tárgyalásokat folytatnak. A tárgyalásokon megállapítást nyert, hogy a MÁVAG a hátralékos 112 gőzmozdonyt kb. 1946. év végéig tudja leszállítani és ezzel mozdonygyártási kapacitása ki is merül. Mozdonyok javítását a MÁVAG nem vállalja, erre azonban szükség nem is lesz, mert az államvasutak a saját műhelyeikben ezt el tudják végezni, feltételezve, hogy a magángyárak a javításhoz szükséges alkatrészeket határidőre leszállítják. Az üzemen kívül álló kb. 12 000 db kocsit saját műhelyeikben ez év végéig nem tudják kijavítani. Tervezetük szerint a kocsik 50%-át a magánipar bekapcsolásával kívánják kijavíttatni. Ez ügyben a gyárakkal tárgyalásokat folytattak és a következő megállapodásra jutottak: 1. Teherkocsi szerelő munkát vállalnak Ganz gyár, Győri Vagongyár, Vagon Lits, Orenstein és Koppel, Roessemann—Harmatta, Vegyipari Gépgyárak és Oetl gyár.