Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

Bevezető

meg kell szüntetni... elő kell mozdítani a magánkezdeményezést és a magánvállalkozást az egész nép általános érdekei javára."

2 Ennek a kereskedelempolitikának realitását mutatta a felszabadulás után jelentkező széles körű társadalmi igény, amelyet pl. a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara is már legkorábbi, 1945 márciusában a romokban heverő fővárosból írt jelentésében megfogalmazott. Az ellenforradalmi rendszer összeomlásával, a népi demokratikus államhatalom kiépülésének első hónapjaiban szinte elemi erővel tört fel a társadalom különböző rétegeinek demokratikus szabadságigénye. Ennek egyik megnyilvánulása volt a „szabad kereskedelem" jelszava, amelyet az egész kereskedőtársadalom egyöntetűen hangoztatott a felszabadulás első napjától kezdve. Az ellenforradalmi rendszer fajüldöző, a gazdasági életben is érvényesített politikája, amely számos kereskedőt kirekesztett a kereskedői tevékenység gyakorlásából és megfosztott megélhetési lehetőségétől, a háború alatt összefonódott a hadigazdálkodás idején felállított készletgazdálkodási irodák működésével, a kereskedői kijelölési rendszer útján történő szelekcióval. A politikai felszabadulás ezért a kereskedők széles rétege számára mindenekelőtt a gazdasági „szabadság", az áruforgalmazás minden megkülönböztetéstől és kényszertől mentes folytatásának reményét jelentette. A legsürgősebb kereskedelmi kormányzati feladatnak tartották „a magyar kereskedelem talaját megtisztítani a privilegizált, egy kézrendszerű alakulatoktól", megszüntetni a kiskereskedői kijelölési rendszert, semmisnek nyilvánítani a fasiszta kényszerintézkedéseket (pl. a kereskedői képesítésre vonatkozót), visszaállítani a kereskedői iparűzés teljes szabadságát, visszavonni a kereskedői iparjogosítványok kiadását korlátozó intézkedéseket stb. (Lásd a 3/A sz. dok.) A Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártoknak a demokratikus átalakulás széles antifasiszta összefogásra épülő programjában meghatározott elvek, ezekkel az igényekkel nem voltak ellentétesek. A demokratikus átalakulás legkövetkezetesebb baloldali pártja, a Magyar Kommunista Párt nemcsak említett programjában, hanem a felszabadulást követő hónapokban több ízben is kinyilvánította, hogy a termelés megindítása, az újjáépítés érdekében szükségesnek tartja azoknak a gazdasági köröknek és vállalkozóknak a támogatását, akik őszintén részt kívánnak venni az ország talpraállításában. S bár az MKP májusi konferenciájának határozata nem tért ki külön a kereskedelem kérdésére, a gazdasági szabadságról szóló általános állásfoglalásából nyilvánvalóan következett, hogy a demokratikus nemzeti összefogás, a gazdasági újjáépítés érdekében a szabad kereskedelem elvét nem ellenzi. A háború után újjáéledő kereskedelmi tevékenység azonban igen nehéz körülmények között indult meg. Az ország hadszíntérré válása, párosulva a politikai összeomlással, az egész magyar gazdasági életet megbénította, s a fokozatosan szabaddá vált területek közlekedése, termelése és ezekkel együtt áruforgalmazása kizökkent normális menetéből. A kereskedelmet ért háborús károk egyik részét azok a pusztulások tették ki, amelyek az ország területén történtek. (Üzletek kifosztása, üzlethelyiségek megsemmisülése, az árualap széthurcolása, berendezések, kereskedelmi eszközök megsemmisülése