Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)
I. A belkereskedelem helyzete a felszabadulástól a stabilizáció létrehozásáig
Iában kereskedésre szóló iparigazolványok záradékolását írta elő a nagykereskedői (továbbárusítók kiszolgálása) tevékenység továbbfolytatásához, szintén megszüntetendőnek véljük olyképpen, hogy a szóban levő rendelethely alapján záradékolt iparjogosítványokon keresztülvezetett korlátozásokat az annak idején eljáró iparhatóságok utóbb hatálytalanítsák. Ugyancsak hatálytalanná válnának azok az iparjogosítványokra rávezetett korlátozó záradékok is, amelyek a korábbi kormányzat körrendelete folytán azokkal szemben alkalmaztattak, akik a kijelölés elmaradása következtében szakmájukat egészben vagy részben nem folytathatták tovább. Ilyen esetekben az iparűzés szüneteltetéséhez az 1933 :XII. tc. 72. §-ában fűzött jogkövetkezmény, vagyis az iparjogosítvány teljes, illetve részleges hatálytalanná válása a szóban levő rendelkezésnek ipari jogrendszerünkkel való szöges ellentétben állása folytán - úgy véljük - most már nem érvényesülhet. Az annak idején a kijelölés elmaradása folytán visszamutatott vagy záradékolt iparigazolványok tehát előterjesztett kérelem esetén az illetékes I. fokú iparhatóságok részéről visszaadandók, az iparjogosítványokon átvezetett korlátozó záradékok pedig semmisnek tekintendők volnának. Az iparűzésnek tudvalevően ipari közigazgatási jogszabályainkban biztosított egyik igen fontos velejárója, járulékos jogosultsága az, hogy az iparűző (kereskedő) tevékenységét - állandó telephely fenntartása mellett - az ország egész területére kiterjesztheti és ennek során a vásárokat, piacokat, búcsúkat árusítás céljából is látogathatja. Ezt a jogosultságot az 1050/1941. sz. ME rendelet hatósági mérlegelés eredményén alapuló engedély megszerzéséhez kötötte, miáltal számos kisegzisztencia vált kenyértelenné. A kereskedelem újbóli szabaddátételéhez tehát szükséges, szociális szempontból pedig méltányos, hogy az utóbb hivatkozott rendelet alapján az iparjogosítványokon keresztülvezetett záradék hatálytalansága kimondassák, és a vásárok, piacok és búcsúk látogatása a korábbi évek jogrendszerében lefektetett elvek keretében minden iparűző számára szabaddá tétessék. Ezzel kapcsolatban felhívjuk a figyelmet a 116 687/1941. II. sz. KKM körrendeletre, amely a vásári és a piaci kereskedésre kiadott iparigazolványokat mint szabálytalanokat az azt kiadó hatóság részéről bevonni rendelte. Az ilyen iparigazolványok a már említettekhez képest, előterjesztett kérelemre szintén visszaadandók volnának az iparjogosítvány vásári, piaci kereskedésre utaló részének megfelelő helyesbítése mellett. Ezzel kapcsolatban legyen szabad rámutatni arra is, hogy megfontolás tárgyává látnók tenni a vásári, tehát a nem telephelyhez kötött kereskedés folytatására jogosító iparigazolványok kiadásának szabályozását. Az üzleti életben ez a kereskedői gárda tudvalevően már évtizedek óta tevékenykedik anélkül, hogy a működésük alapjául szolgáló iparjogosítvány formája ipari közigazgatásunknak akár régebbi jogrendszerébe is harmonikusan beilleszthető lenne. Az egyes üzletek bezárásáról szóló 50 500/1944. sz. KKM r. intézkedéseinek felszámolásával kapcsolatban megokolt volna azoknak a társasiparűzésre szóló iparjogosítványoknak visszaadását is kimondani, amelyek azért nyilváníttattak érvénytelenné, mivel az iparűzők egyikére a rendelet hatálya kiterjedt. A szerzett jogok érvényesítésével kapcsolatban szükségesnek véljük továbbá az 1939.