Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

III. A belkereskedelem szocialista átszervezésének első szakasza: a nagykereskedelem államosítása

szállítás közben vagy a helytelen tárolásból kifolyólag történt. A mi megállapításunk ezzel ellentétes, mert a többi nemzeti vállalatoknak is hasonló észrevételük van a minőséget illetó'en. A küldemények, különösen a Stühmer gyárnál, igen gyakran hiányosan érkeznek és a reklamációkat azzal hárítják el, hogy ők hiánytalanul adták fel az árut. A hiány bizonyítása majdnem lehetetlen, mert az IBUSZ raktárában a ládákat a gyárak darabszámra adják át, és az egyes ládákba konsignációt nem tesznek, ami lehetővé tenné utólagos próbaméréssel a súlykontrollt. A ládák konsignálását az ipartól többször kértük, eddig azonban eredménytelenül. Hiányoljuk a kifejezetten nyári üdítő cikkeket, amelyeket az ipar többszöri kérésünk ellenére sem hozott ki kellő számban, holott a magánszektor a legváltozatosabb fajtákkal van piacon. Különösen hiányoznak falusi tömegcikkek (cukorsíp, cukorfigurák, olcsó habáruk stb.), amelyekben a magánszektor úgyszólván egyedül uralja a piacot. A hiányzó cikkekről több ízben adtunk át az iparnak részletes listát. Még ez ideig nem kaptuk meg a mikulási, karácsonyi szezon kollekciót a gyáraktól, többszöri sürgetésünk dacára, holott a szezoncikkek eladása az iparban általában már július elején szokott megkezdődni, és augusztus végén, szeptember elején befejeződni, így tehát már eddig is késedelemben vagyunk az eladásoknál. Erős hiánycikkünk a kakaópor, amelyből a gyárak csak minimális mennyiségeket szállítanak - hivatkozva a kakaóbabhiányra. Amennyiben kellő mennyiségű kakaóport kaphatnánk, úgy egyéb cikkekben forgalmunkat lényegesen emelni tudnánk. Itt kell megjegyeznünk, hogy a Kávésok Áruforgalmi Rt. (volt Meinl) úgyszólván korlátlan mennyiségben szállít kakaóport, ami által egyéb árukat is jelentős mennyiségben ad el. Nagy-Budapesten a gyárak még mindig nyújtanak a kereskedőknek 2 %-os skontót, amit mi vidéken már régen leállítottunk. Emiatt Budapesten nekünk is meg kell adnunk a 2 %-os engedményt, hogy versenyben maradhassunk, s miután tőlünk a gyárak a skontót megvonták GF rendeletre hivatkozva, így fenti 2 % amúgy is szűk haszonkulcsunk terhére megy. Felettes hatóságunkat több ízben kértük, szíveskedjenek odahatni, hogy a gyárak a skontót, mint múltból maradt csökevényt megszüntessék. 2. Értékesítési problémák Itt elsősorban a magánszektor tevékenységét kell ismét említenünk, amely az utóbbi 2-3 hónapban még sokkal élénkebb tevékenységet fejt ki, mint azelőtt. Ennek bizonyítéka, hogy olyan nagykereskedők, akik már hónapokkal ezelőtt abbahagyták e tevékenységet, most újra működnek, mert „Hinterlandjuk" a magán pinceüzemek. Ez utóbbiak eladásaik túlnyomó részét számla nélkül eszközlik, az adót ellopják - megosztva a kereskedőkkel - és e tisztességtelen versennyel sokszor áthidalhatatlanul nehéz az eladás. Ennek a tisztességtelen konkurrenciának a felszámolása a legsürgősebb probléma. Ennek megoldásával az állami szektor édesipari forgalma lényegesen megnövelhető. Az értékesítésnél komoly nehézséget jelent az ipari profil hiánya, amelyet a gyárak még mindig nem alakítottak ki. Az ipar jelenleg még mindig ezerfajta cikket gyárt, az