Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

Bevezető

ket a megyeközpontokban hozták létre. Természetesen ilyen esetekben is jól eló' kellett készíteni azoknak a volt magáncégeknek egységbe olvasztását, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy az új nagykereskedelmi vállalat alapjául szolgáljanak. Itt is a fokozatosság elve érvényesült, amint az a közölt iratanyagban is tükröződik. (Lásd a 119., 141. sz. dok.) A nagyobb problémát azok az általános jellegű kereskedelmi egységek okozták, amelyeknek kiskereskedelmi hálózatát is ki kellett építeni. Ilyen esetekben a vidéki terjeszkedés azt jelentette, hogy egy-egy (általában a megyeközpontban létrehozott) nagykereskedelmi vállalaton kívül a boltok egész sorát kellett telepíteni. A vidéki nemzeti vállalatok alapítása alkalmával újabb profilírozás is szükségessé vált. így pl. a TÜKER, FÁÉRT, valamint a Mész- és Cementértékesítési Vállalat vidéki fiókjait összevonták, s ezekből 22 megyei székhelyen egy-egy önálló nemzeti vállalatot létesítettek. (Lásd a 141. sz. dok.) Az összevonást az indokolta, hogy e vállalatok olyan cikkeket árusítottak, amelyeket ugyanaz a fogyasztóközönség vásárolt, s ez az összevonás lehetővé tette a telephelyek racionális kihasználását. A vidéki nagykereskedelmi vállalatok alapításánál a minisztérium felhasználta az addigi tapasztalatokat, amelyeket a fővárosban szervezett első nagykereskedelmi vállalatok működésénél szerzett. így pl. kiderült, hogy a Háztartási Vegyicikk NV és a Vegyitermék Nagykereskedelmi NV külön-külön való közvetítő kereskedése szükségtelen, így 1949 augusztusában a két vállalatot egyesítették. (Lásd a 154. sz. dok.) A vidéki belkereskedelmi vállalatok alapításával egyidejűleg tovább folytatódott a fővárosban az addig még kihagyott kereskedelmi szakmákban (vashulladék- és gépértékesítés, rádió és villamossági cikkek, toll-, szőrme-, bőráru stb.) a nagykereskedelmi nemzeti vállalatok létesítése. (Lásd a 108., 143., 146. sz. dok.) Ezek, működésük beindulásával szinte egyidejűleg, hozzáláttak vidéki fiókok telepítéséhez. (Lásd a 135. sz. dok.) 1949 nyarán a szocializált belkereskedelmi szektor tovább szélesedett olyan módon is, hogy a kereskedelemügyi tárca felügyelete alá vonták azokat az értékesítési tevékenységeket folytató cégeket, amelyek addig más tárcák felügyelete alá tartoztak, így a Pénzügyminisztérium átadta az állami egyedárusítás körében szervezett nemzeti vállalatokat (pl. Szeszértékesítő NV, Cukorértékesítő NV, Dohányértékesítő NV stb.), a Földművelésügyi Minisztérium pedig a mezőgazdasági termények és termékek értékesítésével foglalkozó vállalatokat (Marhaértékesítő NV, Lóértékesítési NV, Baromfiértékesítő NV, Burgonya- és Hagymaértékesítő NV stb.). Az első vidéki nagykereskedelmi vállalatok szervezésével egyidejűleg egy, a belkereskedelem területén új szervtípus, a kereskedelmi központok megszervezésére is sor került. A kereskedelmi központok létrehozása jó féléves késéssel követte az iparirányításban lezajlott folyamatot. Ez utóbbinál már 1948 nyarán megkezdődött az azonos profilú termelőüzemeket összefogó irányító gazdálkodó szervek, ipari központok alapítása. így érthető, hogy a kereskedelmi központok jogi szabályozása az ipari központok mintájára történt.

76 A központok mind az iparban, mind a kereskedelemben sajátos „közbülső" helyet