Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

Bevezető

szövetkezeti boltjait. Amennyire életerősnek bizonyult azonban a Népbolt NV szervezete és üzlethálózata (Lásd a 152/B sz. dok.), annyira nem sikerült a megfelelő kereskedelmi mozgékonyságot elérni a SZÖVÁRU-nál. (Lásd a 136. sz. dok.) Ezen úgy próbáltak segíteni, hogy 1949 nyarán a SZÖVÁRU-kirendeltségeket önálló nemzeti vállalatokká szervezték át. Ez meggyorsította árubeszerzésüket, közvetlen kapcsolatuk a gyárakkal lehetővé tette, hogy az áruellátást a földművesszövetkezetek vásárlóközönségének igényeihez alkalmazzák. A SZÖVÁRU-rendszer azonban ebben a formában sem bizonyult életképesnek, s 1949 végén az egész kereskedelmi konstrukciót megszüntették. Nem jelentette ez azonban egyúttal a földművesszövetkezetek kiskereskedői tevékenységének megszűnését is. Ellenkezőleg, ez megerősödött 1949 második felében, a Szövetkezetek Országos Szövetsége (SZÖVOSZ) megalakulása után. A SZÖVOSZ egészséges üzletpolitikája és hozzáértő szervező munkája nyomán fellendült a szövetkezeti kiskereskedelem áruforgalmazása, mindenekelőtt pedig a falvakra kiterjedő bolthálózat növekedett. (Lásd a 161. sz. dok.) A Népbolt NV és a Szövetkezeti Áruellátó Nemzeti Vállalat megalapítása azzal a szándékkal, hogy azonnal a vidék áruellátására rendezkedjék be, tulajdonképpen már a belkereskedelem szocialista átszervezésénél a második ütem megindítását jelentette. Az állami kereskedelmi egységek kiépítésénél a fokozatosság betartása ugyanis abban is megnyilvánult, hogy 1948 végéig, néhány eset kivételével (mint pl. a TÜKER), kereskedelmi egységeket csak Budapesten hoztak létre. Amint azonban ezeknek a belkereskedelmi nemzeti vállalatoknak szervezete némileg megszilárdult s működésük úgy-ahogy beindult, a Gazdasági Főtanács szorgalmazta, hogy a vidéki kiskereskedelem ellátása az állami nagykereskedelmi vállalatok útján történjék. A fővárosban létrehozott nagykereskedelmi nemzeti vállalatok először kirendeltségeket, illetve fiókokat létesítettek a nagyobb vidéki városokban, majd - rendszerint ezek felhasználásával - megkezdődött a vidéki nagykereskedelmi nemzeti vállalatok alapítása. Az alapításoknál a döntő szempont a vidéki kiskereskedelem áruellátása volt, ezért a vidéki állami nagykereskedelmi egységeket úgy kellett megszervezni, hogy ott, ahol közlekedési vagy áruforgalmi tényezők indokolták, önálló vállalat működjék. Ahol ez nem volt célszerű, ott a fővárosi nagykereskedelmi vállalat lerakatát kellett létrehozni. A kérdés jelentőségét mutatta a Gazdasági Főtanácsnak az a döntése, hogy vidéki lerakatok létesítésére a nagykereskedelmi nemzeti vállalatokat, elsősorban a Fűszerértékesítő NV-t megfelelő hitefiel látta el. A szövetkezeti árubeszerzés előmozdítására a földművesszövetkezetek hitelkeretét ugyancsak bővítették

75 és engedélyezték, hogy ezek ne csak a SZÖVÁRU-tól, hanem a többi nagykereskedelmi nemzeti vállalattól, illetve ezek lerakataitól is vásárolhassanak. Az első nagykereskedelmi nemzeti vállalat, amelynél a vidéki vállalatok alapítására került sor, a Borforgalmi NV volt. 1949. március végén a vállalat eredeti formájában megszűnt, s helyette öt új borforgalmi nemzeti vállalat alakult, területi illetékességgel. A vidéki állami kereskedelmi egységek létrehozása nem volt könnyű feladat, nagy körültekintéssel kellett eljárni a gazdaságossági és piaci szempontok szem előtt tartásával. A nagykereskedelmi vállalatok telepítése kevesebb gondot okozott, mivel eze-